Éjjel van, az este hűvös és fekete függönye körülölel, szinte magához húz és átölel. Lépéseid apró koppanásai élesek, és elhalkulva visszhangoznak az utca kövezetén. Hazafelé tartasz. Szívedben emlékeket, lelkedben vágyakat őrzöl. Mélyen az utca ellobbanó esti fényeiben elmerülsz. Idegen, de mégis ismerős minden, ami éppen körülvesz. Álmokból-álmokba hajszolod megfáradt életed. Kirakat előtt elhaladva a tükörképeddel nézel éppen farkasszemet. Némán figyeled önmagad, az est fényeiben minden másképpen látszik, tudod jól, talán nem is ez a valódi lényed igaz- Arca.

Tovább gyorsítod lépteid, hazafelé tartasz. Éjszaka van, az est hűvöse néhol bántóan éles érzésekkel tart Feléd, éppen csak megérint és már tova is száll. Ajtód előtt állsz, megérkeztél. Egy pillanatra az éjszakának sötét boltozatára emeled tekinteted, talán választ vársz sosem múló kérdéseidre. Belépsz ajtódon, az otthonod sajátos illata átjárja szívedet. Ilyenkor lobban lángra Benned mélyen valami. Talán egy emlék? Talán egy sosem feledhető érzéki ölelés, amely ma már számodra csupán egy réges régi emlék?

Szívedben csendet keresel, lelkedben válaszokra vársz. Kedvenc székedre ülsz, magadba nézel. Egyszerre fájó, de megnyugtató is ez a csend, amit éppen magához húzva átölel. Szemedben egy könnycsepp kel életre, utat keresve szívedhez arcodról a mélybe hull. Egy régi fényképet nézel éppen, múltadnak egy apró, de annál fontosabb kis villanását. Telefonod hangja már régóta nem jelez, üzenetre vársz, de nincsen hang, sem remény.

Tanultál hibáidból. Padlón voltál, és mégis felálltál. Magadban vagy, egyedüllétedben kerested és végül megtaláltad igaz- Önmagad. Nyisd ki újra szívednek kapuját! Érezz, éld meg a tiszta és egyetlen- Egy szerelmet, amire mindig is vártál! Emlékezz szavaimra, amit intéztem Feléd: legyél egy tiszta fényű Angyal lelkednek belső, érintetlen Éden-kertjén.

« Újabb bejegyzések • Régebbi bejegyzések »

Egy élet, egy pillanat, ami Hozzád elvezet. Korai reggelek ébredésében kereslek, érintelek lelkemmel, bárhol is vagy, bárhol is létezel. Vigaszom lettél, lelkemnek új- háza, hol a szívem- szíveddel egyesülve új otthonába hazatér. Érezlek, hallom a szívednek dobbanását, lélegzetedben ott lüktet a Benned élő, irántam érzett szenvedély. Gyönyörű lelkednek szépséges udvarán a Nap sugara minden kora esten szárnyat bontva jelzi az éjnek eljövetelét.

Hívogat az éjjel suttogó, halk szava Hozzám. Éjszaka minden el csendesül, halkul a nappalnak morajló szava, a szerelem lángja őrtüzeket lobbant a lelkem óceánjának partján. Apró, de annál fényesebb jeleket adok magamból Feléd, hogy tudd: lelkem nemsokára végleg Rád talál. Érintelek most is, gondolatban magamhoz hívlak és ölellek. Kérlek, és szólítlak néma szavakkal, elmúló pillanataim érintéssé nemesednek az Idő-folyó sodrásában.

Megtépázott múltam madara már szárnya szegetten nem repül többé. Múlttá lett és porba hullt egy pillanat alatt. Feledni kéne most mindent, ami fájó, de mégsem teszem. Szárnyat bont bennem a szerelem, mint egy Angyal, akiben arcodnak szépséges vonásait látva felfedezlek. Egyedül vagy ebben a pillanatban is, lelkedben a belső magány és a várakozásnak különös, de mégis reményekkel teli pillanata, tudom, hogy mennyire vársz rám.

Nem mondod, nem kiáltod felém elfojtott érzelmeid szépséges és tiszta, önzetlen szeretetét, mert igaz Hittel várod, hogy magamhoz ölelhesselek. Várlak! Hívlak, de ezt úgy is tudod jól, mert érzel a lelkeddel, szíved – szívemmel egy dobbanássá lett már az első pillanat alatt, mióta tudom, hogy vagy nekem, hogy létezel! Szeretlek!

« Újabb bejegyzések • Régebbi bejegyzések »

Álmomban láttalak. Hívtalak szívemmel, kértelek lelkemmel, hogy találj rám. Pillanatok elmúlásában élve, lassan lépkedve a Fény felé, álmomban lassan felébredek. Érzem és megélem jelenléted, testednek körvonalai egyre mélyebben kirajzolódnak és valóssá tesznek. Várok Rád, türelemmel, kitárt szívvel. Lelkemnek hídja már virágba borult, érzi és tudja eljöveteled. Idegen és mégis ismerős ez a táj, ahol lényed teljes szépségében éppen előttem tündökölsz.

Hajad, vállaid kecses íve, az alakod, a szemeid, minden rezdülésed, minden mozdulatod egyre élethűbbé varázsol Téged. Álmomban felébredve egy új valóságba érkeztem, oda, ahol érzéseim mély és egyszerre szabad megtapasztalását adják felém létednek. Szívemnek titkai, vágyai érinteni akarnak. Téged! Távoli fények színei különleges varázst adnak a tájnak, melyben egyszerre létezünk. Te és Én. Mi ketten, akik egy pillanattá lettünk ebben az új, ismeretlen világban.

Mostantól együtt álmodunk! Szerelem- folyóba lépve lassan elmerülünk, lélegzetünkben nincsen visszafojtott vágy, ami akadályokat gördítene elénk. Minden, ami mélyen a lelkünkben fogant, egymás szemében ragyogva teljességében megmutatkozik. Valósággá lettél az álmomban! Felébredek egy hajnali zajra, mely fülemhez ér. Ágyam szélén ülve most már tudom, hogy magamban életre hívtalak, álomból valósággá lettél. Hirtelen ajtómon kopogásod hallom, lépj be hozzám, régóta vártalak!

 

« Újabb bejegyzések • Régebbi bejegyzések »

Ébredni akarsz, de mégis aludni térsz, mélyen a lelkednek mélyén. Álmodban vagy éppen, lélek- szobád ajtaján remélt szerelmek kopogtatnak, várnak Rád! Rendíthetetlen Hittel, és türelemmel, Ők még mindig hisznek Benned! Életednek sorompói most zöldben ragyognak, szabad utat mutatva lényed veszteglő vonatának. Végtelenbe hajló síneken álmok vonata robog, vagy éppen vesztegel.

Várakozással teli életedben emlékek állnak néma sorfalat. Csended belső hallgatag magánya újra és újra átölel. Ne félj mindennél jobban Szeretni, lelkedben légy szabad! Napfénybe borult szobád minden szeglete, poros emlék- könyveknek lapjait lapozod éppen, magára hagyott múltadnak várfaláról pillantasz a megmutatkozó jelen völgyébe. Múltad egy emlék, jövőd egy születésre váró álom. 

Egyedül vagy, kérdéseid válladhoz hajtják fejüket, válaszaid, amiket önmagad előtt is titkolsz, messziről néznek Téged. Ők még várnak a kérdésre, az egyetlen és igaz kérdésre, addig is némán állnak sorfalat. Múltad elhulló könnycseppjei tavakká lettek, minden áldott napon partjához érve önmagad múltban felejtett tükörképével nézel farkasszemet. Van bátorságod szembesülni tetteiddel?

Lényed égboltján ritkábban ragyognak csillagok. Menekültél múltadtól, jelenedben magányosan várakozol. Vágysz igazán valakire szívednek mélyén? Mondd, miért vagy ennyire szomorú? Lelkedben a tavasz nem ígért semmit, a nyár színeivel és ölelésével sebeket temetett el örökre a létednek belső udvarára. Szemeidben él már a jövőd, amely kitárja kezeit Feléd, esélyt adva így az újra kezdéshez.

Angyalok fújnak lélek- harsonát, szívük tisztasága Feléd tart éppen. Hitedben élsz, csalódásaid sebei még nyitott kapuk, amelyeken bejár és emlékezik minden múltadban hagyott döntésed. Lényed magjából elmúló éveid alatt egy lélek-fa növekedett, árnyékába húzódva itt valóban Önmagadra emlékezhetsz. Szívednek szárnyai repülni hívnak. Állj fel, és indulj el utadon, már várnak Téged! Szemedből a könnycseppeket szárítsd fel, emlékezz arra az ígéretre, amit egykoron tettél önmagad felé! Halkan és titokban. 

« Újabb bejegyzések • Régebbi bejegyzések »

Csendben várok Rád. Befelé nézek éppen, lelkemnek hallgatag völgyébe, ahol emlékeimet őrzöm. Szavak nélküli pillanatokban élem meg jelen önmagam. Érezlek, tudlak és így hívlak szüntelen. Szívem dobbanásának visszhangja messzire kiáltja szerelmes dallamát. Lelkemmel írom üzenetem, szívemmel várlak. Szüntelen Hittel és végtelen alázattal, Téged, szívemnek ragyogó csillaga.

Ébrenlétem pillanata Benned fogan és bont Angyali- szárnyakat. Szépséges lelked átölel, szívednek ragyogása simogatja arcomnak vonalát. Álmok és a valóságnak apró sziluettjei keverednek és alkotnak egy teljes egészet. Szeretet és szerelem ötvöződik a jelen valóságában és mélyen bennem. Lehunyom szemem, így még jobban érezlek, hívlak és kérlek, hogy érints meg és ölelj Magadhoz!

Éjszaka közeleg, színei már egy függönyt húznak az égboltnak csodálatos kék színére. Egy elmúló nap ismét a végéhez közelít. Ablakom előtt ülve nézem a Naplementének egyedi varázsát. Érzem, itt állsz mellettem. Lelkednek kivetülése alakot ölt előttem, nézlek és csodállak, mert csodám, Hitem és mindenségem lettél. Lényednek Angyali- szépsége meggyógyítja minden bánatom, várlak Téged!

Álomra hajtanám fejem, de még most is Téged látlak lelki- szemeim előtt. Érezlek, ahogyan végig simítasz hajamon, hangodnak lágy dallama elringat és magába emel. Lelkeddel gyógyítod sebeimet, szíveddel újabb álmokat álmodsz szívemnek legmélyébe. Sors vagy Isteni akarat ez, nem tudom, hogy miért kellett eddig várnom Rád, de megtaláltalak! Hívlak magamba, lényem legmélyébe, hogy mostantól szeress és őrizzél engem!

« Újabb bejegyzések • Régebbi bejegyzések »