Szívedben dobbanok
Egy pillanatban elmerülve, nem érezni a múlt fájdalmát, ez kettőnk igaz pillanata. Mikor a szívűnk egy ütemre dobban, a lelkünk egy életre esküdve érez. Érintésünk egy pillanattá lesz az Örökkévalóval, ami mélyen ott lüktet bennünk, akkor vagy bennem, lélekben jelen. Érezlek! Amikor a kimondott szó már néma őrként vigyázza árnyékunk csendes magányát, érintésednek szavát hallgatom.
Átölelsz, a tested a testemhez ér, együtt lobbanunk, dobbanunk, mint két Szív, ami már egy időtlen öleléssé lett az első pillanattól kezdve. Arcodon ragyogó fény simít végig, égi- Angyali érintés, amelyet Én adok Feléd. Részem vagy, bennem visszhangzik teljes lényednek minden rezdülése és lassan elhalkuló, szívedből fakadó szava. Szavaimnak titkát Neked adom, lényemnek mélyére emellek, magamban féltve őrizlek!
Nézlek és odaadóan figyelem minden mozdulatod. Lassú ütemben hullámzik a tested, néma dallamát játszva küldi el felém, ki nem mondott hangtalan szavait. Őszinte álmaidnak mostantól őrzője és védelmezője vagyok! Amilyen mélyen hiszel, úgy Én is hiszek Benned! Lelkemnek néma vallomása egy örök jelként ég szívednek oltárán. Hangtalan érintésem minden pillanatával Téged hívlak!
Sebeidre gyógyír, lelkednek egy gyönyörű álom vagyok. Ébredve is engem hívsz mostantól mélyen Magadban: önvallomásodnak szépséges költeménye lettem. Illatodban elmerülve egy ős-álomnak képe sejlik fel bennem: látlak időtlen szépségedben csodaszép, tündöklő Angyal! Akiben hittem mindig, mindennél jobban és mélyebben, annyira, hogy a szív itt már nem dobban, hanem igazán él: akárcsak Te- Bennem!
« Újabb bejegyzések • Régebbi bejegyzések »