Lépések, amik életre kelnek és egymás szíve felé visznek bennünket, szinte minden pillanatunkban megmutatkoznak. Érzelmek lobbannak ilyenkor mélyebb álmukból ébredve. Az ébrenlétnek határán ilyenkor még nehéz eldönteni, hogy hol is vagyunk éppen? Az álom- világnak kapui már magunk mögött záródnak be lassan, de a halandó világnak titkokkal övezett ajtaja még nem nyílik ki felénk. Pillanatnak várakozásában a lelket és szívet melengető, mélyről feltörő érzésével lépünk közelebb az ajtó felé, bebocsájtást várva a jelen világba. A pillanat és a lépés előttünk áll és reméli, hogy beteljesítsük!

Várnunk kell a megfelelő és mindent eldöntő lépésre, ami kibontakozik majd előttünk. Hittel és szerelemmel a szívünkben. Egész életünk erről szól: megtenni és megcselekedni mindazt, amit lelkünk táplál és szívünk rejt el egy titkos üzenetbe és aztán elküld felénk. Cselekedeteink folyamatosan ösztönöznek bennünket arra, hogy átgondolva jelen döntéseinket mindig a legjobbat adjuk és hozzuk felszínre magunkból. Lépni az életbe nem csak egymás szíve felé lehet, hanem azon céljaink felé is, ahol már a jövő beteljesíti egykoron tett ígéretét. A létünk folyamában mindig vannak mérföldkövek, amelyek jelzik felénk útunknak szakaszát. Tegyük meg együtt az utat kedvesem, és így boldoggá lesz életünk!

A régmúlt megtervezett és ihletett pillanatai nem mások, mint boldogságunk egykori mozdulatai. Minden pillanatában ezek apró, alig észrevehető villanások. Érzelmeinket dédelgettük mélyen magunkban, hogy egy napon átadhassuk egymás szíve felé a megtapasztalt és elmúló világban mindazt, amit nekünk adott a Teremtő Isten. Álmokat kergettünk régen és ma már együtt szállunk a fellegek fölé. Önmagunkat és egymást is felszabadítani akarjuk az eddig bezárt ketrecnek béklyói alól, annak is megtépázott korlátainak vad szorításából. Az együtt töltött pillanatoknak így adtunk együtt újra Angyali- szárnyakat, hogy ők is szárnyalhassanak lelkünknek belső égboltján.

Nevetve és belső mosolyunktól elárasztva állunk együtt a pillanatnak beteljesült szerelmében. Érzéseink kiléptek a fénybe általunk. Reggeli ébredéseink mindig egy új startvonalat rajzolnak elénk. Újabb célokat és reményeket, terveket mutatva így előttünk a jelent és a jövőnket illetően. Életünkben a szerelem az összekötő és mindenen átívelő kapocs, égbolt és Föld között. Ilyenkor a lélek a szívvel kapcsolódik és kapaszkodik egymásba, ölelésükben az – Örökkévalónak – végtelen mosolya árasztja szerte széjjel csodálatosan tiszta fényét.

Kérdezni lehet, hogy mi a boldogságnak ős- titka, de erre a kérdésre csak a szív felelhet! Az a várakozó és türelmet adó és tanító szív, amelynek legmélyén az Isteni szeretetnek végtelen és tiszta ragyogása öleli át lelkünket és egymás lényéből fakadó mély szerelmünket. Lépni az életbe nem más, mint megtenni mindazt, amit ígéretként fogadtunk egymás felé. Őszinte szeretetben és szerelemben. Ott és abban a pillanatban, ahol a szív a szívvel, a lélek a lélekkel egy pillanatba szárnyat bontott! Két szív, két lélek: egy szívdobbanás!

« Újabb bejegyzések • Régebbi bejegyzések »

Emlékezni kell a mai napon. Mindenre és mindenkire, akit már a Teremtő Isten magához hívott. Életek, utak, megjárt ösvények, csodálatosan szép emlékek sokaságában kutakodva újabb kincsekre lelünk, önmagunk régmúltjának soha sem feledhető perceire. A szívünkben őrtüzek lobbannak, és időtlen fényként mutatnak utat annak a sok léleknek-hozzátartozónak, akik fizikális tekintetben már nem részeik a jelenben megmutatkozó életünknek, de lélekben itt vannak velünk.

Emlékezni mindig kell és lehet is. Nem csak ezen a napon! Valójában az érzés, ami bennünket velük összeköt egy híd a halandó és az örökkévaló között. Minden reggelen az első és a napnak végén az utolsó gondolataim: Ők! Még az álmaimnak egyedi síkján is látom, hallom és beszélek velük. Álmaim őrzői és vigyázói vagytok! Sosem múló, örök jelként belém gravírozódtatok attól a kapott szeretettől, amit sosem felejtek el. Az Angyalokkal együtt vigyáztok rám, érzem és tudom. Szeretlek Bennetek!

« Újabb bejegyzések • Régebbi bejegyzések »

Találkozás. Várva várt pillanat. Ilyenkor már nincsen visszatartó erő csak egy érzés, ami a szívnek ablakán ki pillantva a léleknek ragyogó fényében elmerül. A belső béke hirtelen egy felfokozott szívdobogássá alakítja önmagát. Vallomást tesz a léleknek arról, hogy örökkön- Örökké tett esküjét már réges- régen saját álmaiba gravírozta. A lelkünk ébredő, szerelmes Angyala megrázza magát, fejét a léleknek égboltja felé fordítja, így köszönti szívünknek szerelmét: vagyis Téged!

A léleknek megkongatott harangjai csodálatos dallamokká lesznek, így jelezve az Angyalok felé, hogy megérkezett hozzá az Isteni- szerelemnek kegyelmi pillanata! Az ébredő érzések óceánján vitorlát bont a bennünk dédelgetett reménynek és remélt szerelemnek vitorlása. A szív ilyenkor a kapitány, aki hívó szavát elküldve az Égiek felé saját magunk lelkének üzen. A szerelmünk óceánján a hullámok Angyali- dallamokká lesznek. Ezen Szent- pillanatban találkozik a halandó és az Örökkévaló!

Elindulni a szerelmes úton egyszerre vágyakozó és egyúttal egy igazán meghitt pillanat. Ilyenkor lelassul minden és hirtelen megállni látszanak a múló Időnek malomkövei, amik lassú őrlődéssel múlatják az Örökkévalónak halandóvá lett, de értékes perceit. Az érzések, amik ilyenkor életre kelnek messze hallatják hangjukat, a szívünknek völgyében visszhangzik ilyenkor a léleknek egyedi dallama. Boldogsággal vegyült édes illat lengi be lényünknek minden mozdulatát.

Megérkezni Hozzád, aki bölcsője vagy a szívembe érlelődött szerelemnek, végtelenül boldog hazatérés! Ilyenkor már a léleknek minden rezdülése a testünket átlépve a szívednek játssza egyedi dallamát! Érzed ezt a hűvösen mély, de annál forróbb lüktetést? Átélted magadban és álmaidban a szívemnek érző és Téged érintő belső simítását? A test már háttérben van, a lélek szárnyat bontva térdepel előtted: kitárt szárnyakkal az Angyalok szólítanak és küldenek felém! Lépj közelebb és úgy ölelj Magadhoz, ahogy egykoron tetted, az Örökkévalónak Isteni és Szent- szigetén. 

« Újabb bejegyzések • Régebbi bejegyzések »

A lány régóta várta ezt a pillanatot. Érezni és lenni a szerelemmel szeretett férfi ölelésében. Sok minden eszébe jutott, megelevenedtek a múltnak reményekkel teli emlékei. Sok- sok év, ami a várakozásával lassan mindent maga alá temetett, hirtelen és mindenen felülemelkedve hangosan, ordítva üvöltötte bele a világba életre lobbantott boldogságát és annak megtalált szerelmét.

A lány ezt a találkozást még most sem képes elhinni, de hogy álmai, amiket dédelgetett magába mind megelevenedjenek és életre kelve meg is mutatkozzanak, ez mindent átrajzolt kivétel nélkül szívének belső térképén. Együtt lenni az érintésben a simogatásban, erről álmodozott! Álmai jelentették eddigi életének tartó pilléreit, mert ezen álmoktól csak még több tudott lenni.

Valóságban élt, de az álmai révén egy álom- világba menekült mindig, hogy minden, ami fontos a számára az övé, csak az Övé legyenek! A lelkének feltett kérdései lassan gördültek át szívének megtépázott romjain. Sok sebet kapott, talán ejtett is egykoron, de ma már csak a végső boldogsága és lényének kivetült álma: szerelme maradt! Az a lélek- társ, kiben talált egy igaz Embert, egy igaz Férfit, akiben hitte, értette, vallotta és átélte az Isteni gondviselésnek ős- Szeretetét. 

« Újabb bejegyzések • Régebbi bejegyzések »

Szívednek, titkaidnak kis szobájában ülsz, kényelmesen az elmúlóvá lett éveknek hűvös, megkopott foteljében. Álmodni mindig és mindenhol lehet, de tényleg akar a lelkednek legmélye megmutatkozni? A megkapott válaszok katonás sort öltenek magukra, némaságuk önmaguk kérdéseire a valós felelet! Mindig is Hittél erősen hívő pillanataidban, akkor talán a legjobban, amikor semmit sem vártál vagy éppen reméltél.

Önmagad állított emlékeid tornyában üldögélsz egyedül és várod elmúlóvá lett múltadnak titkos üzenetét. Várakozni meg tanult szíved, de élni igazán tudsz-e már életednek jelenében? Szívednek tűzpiros színe életednek talán egyik legfontosabb szimbóluma, benne minden ott van arról a pillanatról, hogy Te valójában ki vagy? Igazán szerettél volna mindig élni, lenni, érezni és boldognak lenni.

Elérkezett az idő, most Rajtad a sor, ébreszd fel mélyen alvó, elmúlóvá lett önmagad! Pirosba öltözött szívednek dobbanásai apró lépésenként koppannak a múltnak márványkövén. A lelkednek belső palotája már ragyogó fényekbe öltözött, várnak Rád kitárt karokkal a jelen pillanatának szerelmes érzései. Érezzél úgy, mint még soha eddigi léted során! Álmodd újra önmagad szerelmes Angyalnak a tiszta szeretetnek hófehér oltárán!

« Újabb bejegyzések • Régebbi bejegyzések »