Az ölelésedet érzem magamban. Nyomokat hagynak érintéseid, olyan kis utakat és ösvényeket, amik elvisznek életemnek, létezésemnek bölcsőjéhez. Érzések hálójában éltük eddigi életünket, néha- gyakran csalódtunk, de sosem adtuk fel! Lelkünknek vigaszáért ejtettél fájó éjjeleken mélybe hulló könnyeket, lelkednek tisztulása volt ez a drámai pillanat! Szíved eközben némán figyelt, hagyta és engedte lényednek legmélyét, hogy tudjon önmaga Megváltójává lenni!

Könnyek az éjben apró pecsétjeid a múltra, akiben nem találtad meg önmagad és szerelmedet. Az évek lassan gördültek tovább, lelkednek ajtaján nem kopogtatott senki sem. Hittél és vártál, bevallhatod, hogy voltak olyan pillanatok, amikor azt mondd: elég volt! Kísértések kertjében lépkedve újra egyedül vagy! Emlékeidnek árnyékában az elmúlásnak őrzői azok a fák, akik néma sorfalat állva Érted állnak őrt és némám hallgatnak Veled régi, fájó emlékekről dallamokat.

Mindig tartozni akartál szerelemmel szívednek mélye felé! Annyit kért Tőled egykoron ez a kicsi Szív, hogy engedd szabadon az érzéseidet, amikor megtalálta szerelmed kulcsát, azt a Férfiút, aki Benned lobbant egy ős- Fényt! Tábor tűzünk lángjai nem égetnek, csupán vigyáznak ránk! Őriznek bennünket az éjnek vászna alatt. Boldogságot kerestél a Feléd irányuló Férfi szemekben. Szerelmet kért és akart igaz vallomásként hallani és kapni lelkednek mélységes szépsége.

Kerestél, Hittél, vártál, reménykedtél. Sosem adtad fel, hogy megtaláld azt, akivel a szépség még szebbé lehet, az édes íz még méz édesebbé, az álom egy örök tánccá nemesedik! Arra vártál, hogy elérkezzek az életedbe és magamba emelve szívedet az égnek végtelensége felé kiáltsam Veled együtt szerelmes szavaimat! Megérkeztem, itt vagyok és elringatlak végre! Boldogságot és örömöt adni is tudni kell, de viszont fogadni is, ez lényünk ős- Szeretetének egyedi pillanata, ilyenkor az Örökkévaló bennünk töltekezik. Érintésedben újjászülettem!

Az vagyok, aki mindig is Rád vágyakozott és létezésében az életével is fizetett volna azért, hogy lopjon Tőled szerelmes perceket! 

  

« Újabb bejegyzések • Régebbi bejegyzések »

Minden szavaddal megérkezel hozzám. Szívednek rejtekéből, legtitkosabb szobájából a lelkednek egyedi világába lépsz és hirtelen elindulsz felém. A lényed legbelső kis szigetén ilyenkor a Nap ragyogó szerepét a szíved képviseli és mutatja a világ felé igazán. Minden sejtedben engem idézel, minden mozdulatodban én vagyok jelen és így irányítalak lelkemnek ösvénye felé. Hozzám tartozol, lépj még közelebb, indulj el utadon! Várni foglak és magamba zárva Hitemmé teszlek, mint eddigi életem során minden hajnalon. Vágyamnak lobbanó fényei fáklyákká lesznek, amik utat mutatnak az éjnek sötétjében.

Tudom titkaidnak egyedi érzéseit, Beléd látok minden pillanatomban, érezlek és így zárlak végleg a karomba. Utakat megjárva így hozzám érkezel. Köszöntelek Téged! Lépj be szerény hajlékomba. Várakoztam Rád, reméltem szebb jövőt, a hírnöke ennek a csodának Te leszel! Ébreszd fel lelkemnek alvó dallamát, hogy ritmusa hadd repüljön és szálljon a hegyeken át a fellegekbe! Érzéseinkben van egy megfoghatatlan és egyedi pillanat. Érezz és halld meg szavam, építsünk erős pilléreket! Házamnak vendége és úrnője Te leszel, érezz és merülj el velem ebbe a mélyen megélt álomba. Álmodj újra velem!

Az életemnek jutalma eljöveteled. Létezésemnek ajándéka nem más, mint szívednek egyedi ragyogása. Önmagad vagy az életnek kincse, ajándéka és titkokkal övezett csodaszép Angyala! Hitedben erős vagy és rendíthetetlen, lényednek mélyén érzelmek hömpölygő áradatától vagy lélek- folyódnak hajósa. Szívedben érzéseket és titkokat őrzöl, nagyon mélyen hiszel és hinni akarsz bennem, ezért vagy ennek a kapcsolatnak gyönyörű és megismételhetetlen alabástrom- szobra, amely időtlenül vall szerelmet! Csodálatosan szép márvány- arcodat a Szívemmel faragtam és a lelkemmel ringattam el az életnek ős- bölcsőjéhez! Elérkezett a pillanat, itt vagy végre, jelenléted Isten- áldása felém.

« Újabb bejegyzések • Régebbi bejegyzések »

Ölelni vágysz minden pillanatodban. Érezlek, ébredsz bennem, mint őrtüzek egy éjbe hajló novemberi éjszakán. Várakozok és egy azon pillanatomban vágyakozom Éretted! Hiányzol lelkemnek Kék- madara! Bennem és Benned egyszerre ölelkezik az elmúló és a halandó pillanat, minden érzésünk a lelkünknek ablakában megpihenve várakozik és figyel ránk. Minden egyszerre reményteli és érzésekkel átitatott, mint hűvös hajnalon egy ragyogó, ébredni akaró Napsugár. Érezlek és szólítalak!

Figyelj rám és halld meg hangomat! Ébredéseddel lobbants felém Örökkévaló emlékeket. Boldogságoddal építsd meg kettőnk közös álmát és engedd szabadon szállni lelkedben éledő érzéseidet. Szállj végre szabadon Lélek- madár! Elmúló évek apró sziluettjei között sétálunk, így emlékezve mindenre, ami megtörtént, és ami megtörténhetett volna egykoron. Nincs bennünk ma már olyan érzés, ami hiányt rajzolna szívünknek falára. Egy ütemre dobban szívünknek harangja.

Elmúló pillanatok erdejében sétálunk, létünk szerelmével éljük át az Örökkévalót! Boldogságunknak dallamában az Angyalok lejtenek hajnali táncot. Velük kel életre minden emlékünk, amit a múltban felejtettünk és szívünknek oltárán hagytunk. Mondd, ez már az Álom- világ vagy éppen szerelmünk kertjének édeni illata, amely belengi és megérinti mélyen a szívünket? Mi ez a csodálatosság?Szerelmünk óceánjának hullámai vallanak őszinte szavakat felénk. Ők már ismerik szívünk legmélyebb rejtekét. 

« Újabb bejegyzések • Régebbi bejegyzések »

Vasárnapnak kora reggelén az álomvilágnak és az ébrenlétnek bűvös határán egyensúlyozva ébredek. Az álmok- tengerén hajózva a nyakláncomon egy medálban elrejtve őrzöm fényképedet. Őrizlek és elmerülök arcodnak egyedi vonásában, szívemnek minden pillanatával mélyen érintelek. Az ébrenlét mindig egy új pillanat, egy új kezdete a létezésnek. Ébrenlétem első szava, hogy nevedet halkan suttogom. Rád pillantok! Nézlek, csodállak, elmerülök jelenvalóságodnak egyedi mozzanatában.

Alszol még és nagyon vigyázok, hogy hangommal ne ébresszelek fel. Várok Rád türelemmel! Az ébrenlétnek-e világi, halandó oldalán, itt ahol a két külön világ éppen találkozik egy pillanatban. Várok és befelé figyelve némán hallgatok. A szívednek dobbanását érzem, hallom és teljességgel átélem egyedi ritmusát! Milyen csodálatos éneket dúdol nekem ez a parányi, de mélyen szerelmes szív. Életet adva a jelen érzéseinknek, a hajadnak bársonyán óvatosan végig simítok. Nem tudtam megállni és kontrollálni sem voltam képes magamat: érezni,- érinteni akartalak!

Boldogságomnak adva hangot és egy elmúló pillanatot megragadva az érintésemmel üzentem Feléd! Szívemnek halk dobbanása egy újabb üteme szerelmem igazának, az ébredni akaró reggeli fény lassan belopózik a függöny mögül és megérint mindkettőnket. Akár egy csodálatos meséskönyvnek megkopott lapjain, a fénysugárnak keze, mint egy Anyai- kéz, úgy ér Hozzád és simít végig arcodon. Az örömnek lobbanó fénye egy Angyali vallomása az önmagára eszmélő reggelnek, minden egy pillanattá lesz hirtelen!

Kezemben kedvenc könyvünket tartva most magamban Neked mesélek. Alszol, de tudom és érzem, hogy szíveddel érzel és a lelkeddel hallod szavaimnak szerelmes dallamát. Álomban vagy, de még jobban ringatlak el egy újabb álom felé. Ébredésednek első pillanata akarok lenni! Az érzések, amik bennem élnek Érted vallanak igaz szót! Vártam már hosszú évek megroppant pillanatai közben eljövetelednek dicsőséges himnuszát. Itt vagy velem! Itt fekszel az ágyamnak forró- puha ölelésében. Biztonságban érzed Magad.

Éltemben és létezésem során most értettem meg igazán, hogy mi az életnek valódi szeretete! Lényed egyedi villanása kellett hozzá! Álmodsz, látom és érzem, mert mosoly jelent meg csodaszép ajkadon. Tudom, hogy éppen átöleljük egymást az álmodnak végtelen mezején. Érzem, hogy mindennél jobban boldog vagy. Ébredésedre várok. Már megtaláltalak! Hittem és éreztem, hogy létezik egy Nő, aki szebbé lett irántam érzett szerelmében, mint odaát az Angyalok!

« Újabb bejegyzések • Régebbi bejegyzések »

Hiszek Benned! Hiszek és várok türelemmel Feléd csodás, eddig ki nem mondott szavakat. Türelmet adok lelkednek, amiben újra felépítheted egykori önmagad. Hittel élsz bennem és mély érzésekkel. Vágyak övezte utakon jársz és kelsz velem minden pillanatodban. Élsz, remélsz és újra bízol! Álmot- álmodunk ketten egy meghitt pillanatnak ragyogó fényében!

Vártalak és reméltelek szívemnek hűvössé lett kapujában és végül megérkeztél hozzám! Szívednek új nevet adtam, lelkedet a csillagokig emeltem, egy igazzá lett Angyallá lettél lelkemnek legmélyén. Itt őrizlek Téged minden érzelmeddel, gondolatoddal és emlékeddel együtt, szívemnek elzárt kertjében. Önmagamnak fényében a Teremtő Isten felé, kérve Őt: vigyázzon ránk! 

A születéseddel egy időtlenből elindult, de halandó létedet felvállalni akaró csillagfény lettél. Emlékeidben őrzöd elmúlni látszó, de öröklétű  lényed legmélyebb magjait. Pillanatokban éled meg mindazt, amit a szívedben rejtegetsz, és örömmel átadni akarsz lelkem felé. Érints meg halkan és csendben, kedves. Hidd el nekem, hogy ezt nem hallja más, csak Te és Én.

Ketten vagyunk- e csodálatosságnak ébren megálmodott, ragyogó mezején. Hinni annyit jelent, hogy vallomást teszel az Örökkévaló felé! Szerelmet adni csak önzetlen szívvel lehet akkor, amikor a lélek már önmaga tavának ragyogóan tiszta, feszes víztükrében végleg elmerült. Megtisztulása egy kegyelmi pillanat! Egyszerre ébredés, egyszerre álom. 

Ígérgetések tengerén hajóztál eddig és így érted el a szerelmünknek partját, kerültél az életemnek megfáradt földjére. Életet leheltél újra belém! Csalódott fogadkozások omladozó rejtekéből léptél felém és tetted meg sajátos utadat! A szenvedély és a vágyak sok színben tündöklő halmaza elárasztotta és kitisztította igaz szerelemre váró, érzékeny és tiszta lelkedet.

Bízol, bennem érzem, hallom most is szívednek zajában dobbanni megfáradt, de újra szerelemre vágyó szívedet! A kezem a kezedet érinti, és így a lelkeddel beszélgetek. Szólok Hozzád és újra és újra kimondom csodálatossá lett, szépséges nevedet. Szívemhez hajtod fejed, megpihensz dobbanásának Örökkévaló lüktetésében, tündöklő hófehér Angyal!

Velem vagy, velem voltál és leszel mindig, mint egy ébredő csillagnak sosem múló fénye, ami túlélt már milliárdnyi hajnalt. Hiszek és vallok Hitet mélyen Benned! Hazaérkeztünk egymásnak szívébe, annyira mélyen, hogy itt már az elmúló Idő sem érhet el! Bezártuk együtt az Időnek kapuját!

« Újabb bejegyzések • Régebbi bejegyzések »