Kávézóban életre kelt egy csók. Szerelmünknek hűséges pecsétje, ami örök jelét a szerelemnek ős- falára karcolta. A pillanatnak elmúlása nem veti felénk árnyékát, a szívünk fénye beragyog mindent, amit átélünk mélyen a szívünkben. A lélek ilyenkor ébren álmodik. Hallgat, és közben befelé figyel. A szívünk a tiszta tó, aminek feszes tükrében a bennünk egymás iránt lobbanó szerelemnek képe teljességgel megmutatkozik. Szerelmünk tavában az igazat és az örök igazságot véljük felfedezni. Az Igaz- út fénye vezet kettőnket. 

Érkezésünk előtt a kávézó csendjében egy feszült várakozás öltött testet. A pillanat, amely ránk várakozott megérezte az egymás felé közeledő érzelmeknek hatalmas óceánját. A szerelmünk ringó hullámai már minden dallamukat elküldték felénk, az érzések és a vágyak különös ízeket és érzelmeket szültek meg a jelenvalóságba. Apró asztali lámpák, amik kicsi jelzőfényekké lettek a belső teremnek asztalainál mindkettőnket hívogatnak. Érkezésünk egyedi, halk sóhaja már mindenütt jelen van, érezhető, szinte kitapintható a meghitt várakozásnak pillanatában.

Két lélek, két szerelem, két őszinte igaz szó, két Hit, amiben jelen van a Teremtő Istennek minden szépsége és ős- tisztasága, egymáshoz közeledve szinte egy pillanatban érkezik. A szívünk hirtelen egyedi dallamát kezdi felénk énekelni, a lelkünk egymást szorosan átöleli, pedig a testünk még nem is érintette egymást. A tiszta kapcsolat, ami életre kelt és jelen van, már túllépte az elmúlásnak megfáradt határvonalát, átlépett az ős- szerelemnek földjére. Egy pillanattá lettünk, Mi- ketten és az elmúló Idő. Az Angyalok mosolyukkal küldenek szerelmet felénk és így őriznek tovább bennünket! 

« Újabb bejegyzések • Régebbi bejegyzések »

Otthonomba érkezek. Átlépve ajtómnak határ- vonalát már az első szívdobbanásommal Téged kereslek! Hangod egyedi dallama még csodálatosan zenél lelkemnek húrjain, magam vagyok, de még sem teljesen egyedül. Itt vagy mélyen a szívemben. Kabátomat egy vállfára helyezem, cipőmet levetve teljesen megszabadítom magamtól az utca porát. Frissen vasalt ingemen még itt van illatodnak egyedi illata, amely egyszerre hűs és vágytól illatozó. Az arcomon az érintésednek meleg kéznyomát őrzöm. Féltem és arcom bőrének pólusaiban hordozom. Itt vagy velem! 

Az ajtót magamra zártam, egy új világba csöppentem. Otthonomnak egyedi hangulata megnyugtató, harmonikus, de mégsem teljes: nem vagy itt fizikális jelenléteddel! Magamban Rólad- beszélgetek. Szinte hallom a hangodat! Érzem aggódásodnak egyedi szeretetét. Tudom, érzem, hogy a szívedet adod felém minden pillanatodban, mélyen elrejtetted bennem a lelkednek teljességét. Érző lényeddel óvsz, féltesz. Kérdéseiddel nem vádolsz, hanem magadhoz ölelsz, és végleg feloldozol. Próbatételeimet megjártam az életben, harcomat ismered, tudod, szerelmedet kinek adományozod. 

A kedvenc fotelembe ülve éberen, de estére elfáradtan emlékeim könyvtárába kalandozom. Belépve az elmém kapuján egy új világnak küszöbén állok. Egyszerre vagyok a múltban és a jelenben. Érdekes egy lélek- állapot. Téged idézlek fel. Ettől megnyugszom. Kezemben egy régi pohár, nézem és erről is Te jutsz eszembe: szinte a számhoz emelve poharam érzem a szádnak mézédes ízét, amit itt hagytál, mint ős- lenyomatot. Megjelöltél, érintettél mindent a jelenléteddel. Érezni akartalak mindig, de ma már a szemeimet sem kell lehunynom. Itt vagy velem!

Ébren álmodok egy valóságnál is valósabb álmot. Álmomból keltettelek életre és már így örökre hozzám tartozol! A véred, a húsod, a Szíved- lelked vagyok, ennél többet már magamból nem adhatok!

« Újabb bejegyzések • Régebbi bejegyzések »

Angyalok szárnyán érkezett Ő, ez a csodálatos kis leányka. Éjjeleken át lehetett érezni kicsi szívének dobbanását, amely mélyen visszhangzott lelkünk- völgyében. Éjt nappal követ, mert ismétlődik minden, ami elmúló és halandó ebben az életben, de a szeretetnek valódi, Igaz-gyöngyének színe soha sem fakul, éppen olyan tiszta, mint Ő, Evelyn. 

Parányi kicsi kezeivel szinte minden pillanatában markolja az égbolton úszó bárányfelhőknek hófehér párnáját. Kicsi lélek, kicsi Emberi- test, de hatalmas Szív, amelynek közepén szárnyat bont egy hófehér Angyal minden reggelen. Ő túlragyogja a Napot és annak vakító fényét, a lelkében mélyen benne élő szeretetének egyedi csodálatosságával! Egy pillanatban van jelen az Örök és a halandó! Itt és most.

Apró lépteiben már egyedi mozdulatokká lesznek azok a villanások, amiket lépéseivel megtesz a halandó világ felé. Megmutatkozása a Földi- életnek igazzá lett gyöngyszeme Ő, aki tisztaságával és egyedi csodálatosságával az Örökkévaló- kézjegyét gravírozza fel Igaz- lelkével az életnek márvány falára. Milyen tisztaság van jelen ebben a kicsi, drága Lélekbe!

Bőrének bársonya az Angyalok szárnyának finomságára emlékeztet bennünket. Szemeiben keresheted az életnek eddig sosem talált igazságát, mert ott ragyog benne mindaz, ami túlmutat azon a hegycsúcson, ami már az Örök- lét felé viszi lelkünket. Arcocskájának pirosságában mutatkozik meg az életnek végső színe és értelme, mely maga az életnek őrtüze.

Édesanya kezét fogva úgy érzi, hogy minden pillanat, amit Tőle kap, szinte a mennyekbe repíti kicsi lelkének apró rezdüléseit. Édesapa figyelmében már nem létezik más, csak Ő és Édesanya, akik az életnek legmélyebb adományai, ajándékai lettek ezen Földi- létfolyamnak jelen pillanatában. Együtt lenni a végső megmutatkozása mindannak, ami itt ebben a létidőben beteljesedésnek, végső hazatérésnek hívnak! Lélek, Szív és az Örökkévaló egy pillanatban újra jelen van általunk megmutatkozva. Életünk a Teremtő Istennek megmutatkozása! Három lélek, egy Szívdobbanásban egyesül!

« Újabb bejegyzések • Régebbi bejegyzések »

Elindulva otthonról még ébren álmodom. Kezem a zsebembe keresi kulcsomat, a zár hűvössége érződik kezemnek fején. Érzem a télnek apró, de annál nyirkosabb leheletét. A testem megcselekszi az elmúló mozdulatok ismétlődő, szinte egyhangú sorozatát, de a lelkem már közben álmodik. Álomból ébredve a reggelnek korai ébredése után is még újabb álmokat építek magam köré. Ébresztőt fúj bennem ilyenkor a hétköznapiságnak megkopott arca, de lelkem már új dallamot dúdol Feléd. A hajnalnak lobbanó fényében a szerelmed ismét szárnyat bontott. Életre hívtad bennem saját Önmagad, legmélyebb álmát! 

Kilépve az utcára a körülölelő zajokba elmerülök. Már nem érintik lelkemet, nem fáj szólamuk, amik hamis dallamokat dúdolnak felém, csak is Rád gondolok! Szemeimben a vágyakozásnak ős- pillanata lobban életre. Érted teszem meg halandó utamat, miattad lépek rianó jégnek megrepedt táblájára, hogy akár életemet is kockáztassam azért, hogy újra érintselek! Hozzád igyekszem, a lelkedből fakadt és elküldött hívó szóra, amit elküldtél felém. Lábaimnak ritmusos lépései megtett vallomásai egész lényemnek Feléd, hogy tudd: még most is érintelek, érezlek és kérlelően hívlak Téged, pedig Hozzád tartok éppen.

A mögöttem hagyott utcák zaja eltompulni látszik, az utcák ember- tömege már nem irritálja lelkemet, csak Téged látlak mélyen magamban! Számolom vissza a perceket, minden lépésemmel újra és újra érintelek és egy azon pillanatban ölellek is szorosan Téged! A szívemnek hatalmas dobbanása hirtelen visszahúz a valóságnak jelenébe, újból a valóságban találom magam, szemeim szinte egy pillanat múlva már Téged keresnek. Már látlak Téged! Megállok hirtelen. Téged csodállak! Elmerülök szépségedben. Azon töprengek, hogy ezt a csodát mivel érdemeltem ki? Milyen ajándéka vagy Te az életemnek?

A szívem indulásra késztet, már csak lépések választanak el Tőled. Hirtelen megpillantasz! Szemeid ragyogása fényt borít körém, a szívednek dobbanása lelkem- templomának tornyában kongatja el legszerelmesebb dallamát. Ki vagy Te, gyönyörű lélek- Angyal, ki éppen kitárt szárnyaiddal itt vagy velem és ennyire mélyen a szívembe látsz? 

« Újabb bejegyzések • Régebbi bejegyzések »

Őszinteséged a hegyi pataknak tiszta vízét hozzák el felém, amiben pisztrángok úsznak. Ők is tudják, hogy csak a tiszta vízcseppekben lehet önmagukra lelni. Keresni igaz válaszokat csak így, ebben a formában lehetséges, más út nincsen, sosem volt és nem is lesz! Ez az út az Igazak- útja és egyetlen, valódi ösvénye! Kegyelemben gazdag pillanatok, mint ős- ajándékai a létezésnek hullnak ölünkbe. Kétségek nincsenek, csak a szívűnk valódi érzése és tiszta, őszinte szava.

Szerelmedben lobbanok lángra és fénylőn világítok egyedi Fényt az éjnek rám boruló sötétségében. Szereteted a Megváltómmá lett! Bizalmaddal megajándékoztál, emlékeimet Neked átadom, hogy tudd őket, megismerd valódi múltamnak legmélyebb titkát is! Tudni akartad mindig az igazságot, ezt a kérésedet most valódi szeretettel Neked ajánlottam és adtam át. Kérdésedre nem kérdéssel válaszolok, hanem a lelkemnek Igaz- szavával, amit mélyen magamban hordozok.

Szeretlek Téged! Érzelmeidben jelen van a Hit, amiben önmagadnak és az Örökkévalónak vallomásoddal mondasz köszönetet, hogy találkoztunk. Egyszerre vagyunk egy pillanat és egy önmagát hordozó apró vízcsepp, amiben tükröződik az élet. A hídon állva vártál, mélyen az érzelmeidbe elmerülve a szívednek féltve őrzött madarát éppen elengedted, hogy szárnyaljon végre a ragyogó, Napsütötte égbolt felé. A fénybe hullt apró emlék- cseppek a vállunkra hulltak, mint emlékeink apró sziluettjei.

Vártál, de közben beragyogtál mindent, ami Téged messze a táj és az adott pillanat fölé emelt. Észrevettelek már messziről, megmutatkozásod, mint elérkező pillanatnak hófehér Angyala, elhozta szívemnek várva várt és vágyott szerelmét. Itt vagy velem most is lélekben. Érzel és Magadba zársz! Féltesz és óvsz, Angyali szárnyaddal átkarolsz engem. Szeretsz és hiszel bennem! Ez a legmélyebb Szeretet- szerelem, amit a Teremtő Isten adhatott a lelkednek Örök- ajándékként. Angyali lényednek legtisztább érzésével lettél Isteni- jegyesem.

 

« Újabb bejegyzések • Régebbi bejegyzések »