Magad vagy elmúló napjaidnak minden pillanatában, mélyen legbelül. Ebben a belső kertben neveled egyedi rózsádat, azt az illatot, amelyet az Igaz, és egyetlen- Egy Férfiúnak tartogatsz. Szíved dobbanásában ott vannak azon kérdések, és álmok, amik mélyen lüktetnek Benned! Látni szemeidben a szerelemnek lobbanni akaró tüzét. Parázslik egész lényedben az egyetlen- Egy Férfiúval való  találkozás reményének igaz tüze. Kezednek lágy, szerelmes simítását még magadba fojtva rejtegeted, elrejtve így mindentől, mélyen Magadban. Az egész világtól őrzöd, félted és egy azon pillanatban mélyen titkolod.

Várakozásod nem magánnyal átszőtt, lemondással és reménytelenséggel párosult. Éber és tudatos! Érett Nővé lettél, egy Igaz rózsává alakultál át elmúló éveiddel a hátad mögött. Illatodban a várva várt Férfiú szívét hívogatod: álmaidnak mélyén álmot álmodsz felé, keresed Őt. Álmod óceánjának partján állsz éppen, szívedben érzed, hogy álmodban jelen vagy teljes Női mivoltoddal. Abban a vágyott világban, ahol minden szép és tökéletes! Emlékezni akarsz és egy azon pillanatban a jövőbe látni, látni szeretnéd a vágyott és szíveddel hívott Férfiú szívének- lelkének legmélyebb igazát.

Magadba tekintve rádöbbensz: a szem lát, de a szíved az egyedüli, aki felismeri azt, kire gondolkodás nélkül feltennéd életed, érzéseidnek legmélyebb mélységeit, érintéseidnek legcsodálatosabb pillanatát, amit csak az igazival élhetsz át. Szabadon szárnyalni akarnál, lehunyt szemeid mögött elkezd peregni egy film: életednek azon filmje, amiben a szerelmes szíved végleg hazatalál. Ébredj és nyisd ki szemed! Ébreszd eddig mélyen alvó szívednek titkolt és sosem érintett ajtaját. Nyisd ki ezt az ajtót és lépj ki rajta és találd meg azt a Férfiút, kire minden álmodban szerelemmel gondoltál.

Álmod tengerének hullámai a lábadat érintik, simogatnak és hívogatnak Téged. Az álom óceán a szerelmes Férfiú, aki szólni akar Hozzád, üzen Neked, szavaival érinti  szívednek egyedi körvonalát. Engedd el szabadon eddigi félelmeidet, bonts újra szárnyakat ébren álmodó Angyal, ki gyönyörű Nővé lettél az életednek folyamán. Élj és remélj igaz szerelmet, ami Téged elvarázsol, és az Örökkévalóságig emel minden éjszakán. Érintés, lelki összeforrás, szív a szívvel, lélek a lélekkel minden álmodnak bölcsője és igaz magja. Ebből táplálkozol, ettől élsz és lobbansz valós szerelemre. Add át Magad ennek a Földi- csodának! Álmodj szíved szerelmével álmot, ami túlmutat elmúláson, életen és minden hegycsúcson, ami eddig utadban állt.

« Újabb bejegyzések • Régebbi bejegyzések »

Emlékeid könyvtárához lépve az ajtók, melyekre áhítozol, hogy beléphess rajtuk: zárva vannak! Önmagadnak legféltettebb titkaihoz még Te sem férhetsz hozzá, egy kód, egy jel még kell a belépéshez! Lelkemmel jelöltelek meg minden érintésemben, minden ölelésben, minden simogatásom árkokat vájt lényednek végtelen tájain, engedve így a szerelmünk folyójának szabad áramlását.

Mikor lépsz, egyedül vagy a pillanatban, nincsen jelen a szívem ritmusának hangtalan simítása! Keress mélyen magadban, keress az álmaidban, keress a ki nem mondott szóban, keress a szíved rám emlékező dobbanásában és annak is a legmélyebb visszhangjában! Szemeidben mélyén keress, akkor lelsz rám teljesen, amikor a ragyogásuk már túllépnek az Örökkévalóságnak minden létező és sosem volt határain!

Szívednek mélyére kiálts egy szót, amire esküt tettünk mindketten! Simogatásod, érintésed Angyal-szárnyait ne rejtsd el lelkednek megkopott szekrényébe. Hangodban visszahangzik az éjszaka csendje, a dallam, ami a szerelem templomának tornyában kongatja a szíved vágyakozó harangjait! Lépéseid merre tartanak nélkülem?

Érzed még a jelenvalóságomnak tarkódon végig simító, forró érintését, még élek és lobbanok Benned, még ott vagyok Veled! Ezért lépéseid erősek és szerelemtől lobbanók! Amikor a hang, a szó, az érzés, ami vagyok Neked, hirtelen elhalkulva elengedi kezed és magadra hagy, akkor mi lesz Veled- velünk? Mondd: hogyan tudnál elengedni engem, amikor a szíved, lelked vagyok?!

« Újabb bejegyzések • Régebbi bejegyzések »

Utakat jártunk be mindketten, hol egyedül, hol magányosan, de mindig hatalmas felismerésekkel a végén. Érezni akarunk mindent, amitől igazán Embernek érezzük önmagunkat! Szívünk érinteni és magába zárni akarja azt az egyedi és megismételhetetlen érzést, ami a fellegekbe repíti! Élni, lenni kellene igazán mélyen, annyira, hogy egyedi jelekké váljunk egymás életében.

Emlékek sorakoznak lelkünk könyvtárának polcain. Leveszünk belőle egyedi köteteket, fellapozva ismét átéljük az egykoron megtapasztalt, együtt átélt Éden- kertjének minden villanását, ízét és zamatát! Szívünk néha telhetetlen és egyszerre követelődző, de a lélek őszintén jelen van, néma hallgatása bölcsességét mutatja felénk. 

Együtt egy pillanattá lettünk! Érzéseink, mint bársonyos kesztyű a kezünkön, úgy simul arcunkra és egész lényünkre. Itt és most, ezen órákban is együtt emlékezünk! Sétáltunk, elmerengve váltunk eggyé az akkor megélt pillanattal. A felszínen egy láthatatlan és elcsendesedett óceán van jelen, ami lent a léleknek tengeri- mélységében hatalmas hullámokat emel szinte az égnek boltozatáig.

Reményekkel kelünk és ébredünk. Utakat járunk be, de nagyon sok ösvény még előttünk áll! Létünkben várakozunk, vagy éppen cselekszünk. Valamikor a tett és cselekedet harmóniában áll egymással, valamikor pedig minden összeomlani látszik! Szívünk mélyén sosem felejtünk! Lényünk kifogyhatatlan archívumában már Örök- mécsesek gyúltak! Utat mutatnak az éj sötétjében az Angyalok- kertje felé.

« Újabb bejegyzések • Régebbi bejegyzések »

Álmot láttam, mélyen magamban. Álmot, amiből egy még szebb álom született: a lényednek Angyali megmutatkozása! Egyszerre érzek tiszta szívvel és egy azon pillanatban mégis csak álmodok. Lelkemnek mélyén egy csodaszép kertet, melyben felismerni vélek egy Angyalt, Téged! Alakod, lelkednek lénye éppen megmutatkozik előttem. Távolról látlak, nézlek, mert nem néztem még Nőre ennyire esendőn, félve és magamba rejtve érzéseimet. Várok és remélek szívemnek mélyén, hogy az álom még nem ér véget: Örökké tartani fog! 

Színek és árnyak érintik egymást, kezeik egymásba kapaszkodnak. Milyen egyedi pillanatai ez a valóságból életre ébredő álomnak! Vajon ilyenkor még tudjuk, hogy éppen mit is nevezünk álomnak vagy valós- Valóságnak? Érzéseink ilyenkor kiszabadulnak és utat keresnek egymás szíve felé. Érezni, lüktetni akarnak! Lobbanni, lenni és szeretni mindennél jobban! A tekintetemet Rád irányítom, és nem engedem el! Mennyi álmot láttam, mennyi álmot éltem át, de ehhez foghatót még sosem érintettem! Vágyaim felett a Szívem dobbanása veszi át a főszerepet.

Magamba nézek és a szívemnek kapujában állok! Várok, remélek, minden pillanatát, amit éppen megtapasztalok és megélek, mélyen magamba elrejtem. Őrzöm, féltem és dédelgetem! Lelkemmel üzenek Feléd, hangtalanul és minden szót magamba zárva, de tudod jól: így is megérzed, amit Neked átadni akarok. Szemeimben fények villannak, a színek összemosódnak és fakulni kezdenek, testednek vonalai lassan halványodnak előttem. Tudom: az álom a végére ért! Minden érzésemmel magamba rajzollak, egyedi vonalait lényed varázsának magamba zárom és lelkemnek márvány- falára gravírozom! Időtlen képpé lettél bennem, belém égetted Önmagad! Egy ős- lánggá lobbantál Szívemnek oltárán!

« Újabb bejegyzések • Régebbi bejegyzések »

Magamba tekintve, lelkemnek belső tavának partján állok és Rád gondolok éppen. Olyan erősen létezel bennem, hogy a tónak víztükrében nem jelen önmagam tükörképe néz vissza rám, hanem arcodnak egyedi vonásai, amik útjelzőim azon az úton, ami Hozzád elvezet!  Keressük önmagunkban a végtelennek üzenetét, jeleit és szavait, amik aztán egy eljövendő napon mondatokká lesznek szívünknek mélyén. Életünkkel egymás Igaz- valóságát pecsételjük meg, érezzük egymásra gondolva, hogy jelen van kettőnk között a meghitt álmainknak minden rezdülése. Ma már tudod nagyon jól, hogy keresni Igaz- szerelmet csak a szíveddel tudsz!

Az évek gyorsan múlnak és telnek, elmúló pillanattá teszik önmagukat és így emlékké érnek a lelkünkben. Az emlékek kapaszkodnak belénk, minket akarnak, mert így még mélyebb az őszinte emlékezés! A házak ablakaiban már a téli hidegnek dermesztő ecsetje fest egyedi jégvirágot az ablakoknak üvegére. Ilyen csodát csak az Örökkévaló tud, senki más! Ilyen pillanatokban döbbenünk rá végérvényesen, hogy kis porszemek vagyunk ennek az ős- láncolatnak állandóan mozgásban lévő szerkezetében. A tétovázás apró mozdulatai sosem a tétlenséget akarják felénk megmutatni, éppen ellenkezőleg: minden, ami végtelenből fakad, már nagyon közel jár, éppen felénk tart!

Belső világodban Te vagy a szárnyaló madár, ki a belső égboltodnak felhői fölé merészkedik és szárnyait teljesen feszesen kitárja! Álmodat álmodod újra és újra. Szeretettel kérdezel és szerelemmel válaszolsz! Lelkednek határához érkezve szinte egyszerre vagyok éberen álmodó és egyszerre izgatott. A lelkek találkozási vonalán már nincsen múló Idő, csak az Örökkévalónak teljes szépsége! Ide tartottunk, ide érkeztünk, itt kellett találkoznunk! A szívem szeret tiszta szerelemmel! Dobbanásával minden pillanatában egyetemes ütemet dobbant a lelkednek titkos völgyébe. Visszhangját Magadban igazán mélyen hallod? Elért Hozzád az üzenet, hogy mennyit jelentesz nekem? Életen és elmúláson át mindig kerestelek! Visszatértem Hozzád, ahogyan ígéretet tettem. Őrizlek mostantól és többé nem engedlek el! 

« Újabb bejegyzések • Régebbi bejegyzések »