Napnyugta van éppen, emlékeim színei arcodnak egyedi vonalait rajzolják a tűzfalak megkopott falára. Érezni akarom mindazt, amit bennem hagytál, amikor először találkoztál velem. Magányod fájának lombja rejtegeti szívedet. Árnyékába húzódva dúdolod fájdalmadnak dallamát, már nem vagyok Veled. Érintelek gondolataim mélyén, arcodon végigsimítok lelkemnek kézfejével.

Boldogtalan évek fájdalma égetett Beléd egyedi, megfáradt jeleket. Megjártad utadat, ismerem szívednek ösvényét, jártam ott, ahol Angyalok- énekének dallama száll. Ismerlek lelkemmel, érezlek szívemmel! Távol vagy éppen ebben a pillanatban is tőlem, de van egy pillanat, amikor kinyílik lelkünk  éden- kertjének ajtaja: belépni szeretnél és újra átölelni. Ismerem szívednek dobbanását és alig hallható szavát.

Eljött az este, árnyék borul az utca forgatagára, fények és régi emlékek kergetőznek. Megtaláljuk egymást? Minden szavaddal ezt üzened és kérdezed tőlem, de érzem, hogy a mélyen magadba nézve tudod a választ. Mindig is tudtad, mert szívedben vagyok, ott ültetted el közös jövőnknek ős- magját. Egy új élet, egy új szerelem fakad ebből a magból. Könnyeiddel öntözd, mert így is lehet szerelmet vallani felém és a világ felé. Várlak, hívlak, átölellek már most is mélyen a szívemmel. Tudd: szeretlek!

« Újabb bejegyzések • Régebbi bejegyzések »

Lelkednek kalitkája már nincs bezárva. Lényedben végre szabad vagy! Emlékeid előtt sorfalat állnak szépséges érzelmeid, de fájdalmaidat ma már a múltad fájának lombja takarja. Elmúlt valami, a végére ért. Kicsit megkésve, talán nem véletlenül! Életedben kötéltáncot jársz, feledni akarsz, de közben mindig emlékezel: szívedben semmi sem múlt el nyomtalan!

Ébredni kell a szívnek, álmodni továbbra is szépséges álmokat a léleknek. Így leszel újra szabad! Lépéseidet már nem az elmúlásba hajló csalódottság vezeti. Felnőttél önmagadhoz végre: tudod, kivagy és kit szeretnél! Érintéseket őrzöl bőrödnek bársonyán, amik részeddé és lelkedben emlékeiddé lettek. Szabadulni akartál tőlük, de még sem voltál rá képes, szívednek oltárán belső esküd kötött.

Lépdelsz felszabadultan életednek Éden- kertjében, emlékeid mélybe hulló szirmai között. Talpadon érzed az érintésük bársonyát, most már tudod jól: mennyit ér, aki igaz és önzetlen, mint elhulló szirom a  szépségével, emelni akar Téged! Figyelmed befelé fordítod, látni és érezni akarsz annyira mélyen, mint még soha sem, ebben az elmúló életben. Hallgatásod szinte megtöri a jelen csendjét: az Angyalok vigyáznak most is Rád! Élj újra tiszta szívedből fakadóan és ne nézz vissza többé soha már!

 

« Újabb bejegyzések • Régebbi bejegyzések »

Egy pad az esőben. Az égboltnak aláhulló könnyében. Itt várok Rád, kedves! Minden pillanatommal Téged táplállak, szívedet- szívem érinti, érintésedet elképzelve szemem lehunyva álmodni kezd az éber valóságban: minden kapu szívemen újból nyitva áll! Vágyak kertje alatt sétálunk ketten, még nem éltük át egymás érintését, ölelését. Szívünk tükörképét egymásban találjuk, lelkünk hangja éppen a szerelem tornyában kongatja harangját: jelet adva arra, hogy újra szeressünk, tisztán és igazán!

Mennyi év és mennyi fájdalom úszik el közben a mellettünk áramló múltnak folyóján. Örvényei vadul kavarogva megfáradt emlékeket vetítenek felénk, de szemünkben már a ragyogás csodálatos fénye lobban: egymásra várunk éppen, keressük-, kutatjuk lelkünk tiszta és szerelemre született igaz arculatát. Lépéseink már nem megtörtek többé: élni, lenni és szeretni vagyunk egymás felé! Gondolatban már megpillantottalak, álmaim mélyén már végig simítottam arcodnak bársonyán!

Megfáradtan és megtörten is hittem Benned: tudom ki vagy és mit rejt a szíved! Érezlek, mint még soha senkit, ebben az elmúló életben. Minden utat megjárok Érted, minden kaput lelkemmel kinyitok, hogy lépéseiddel szabadon lépdelj a szerelemnek ős- mezeje felé. Szívemnek völgyében őrtüzek lobbannak. Érted szólnak a fények! Nappalok és éjszakák váltakozva üzennek egymás felé. Remények és életre keltett álmok ölelnek át szorosan: létük többé már megkérdőjelezhetetlen! 

Az eső csendes zuhatagában vagyok éppen és Rád gondolok: szeretlek Téged! Minden esőcsepp, egy vallomásom Feléd. Itt vagyok és hívlak egész lényemmel! A padon ülök az esőben, nem érdekel, hogy ruhám az esőtől áztatott: lelkemben én most is boldog vagyok, mert érzem mélyen szívednek szépségét és vágyom lelkemmel illatod. Mit adhatok Neked: tisztán és őszintén önmagam! Szívemet, lelkemet, Hitemet, melynek templomában várlak Téged! Lépj közelebb, hogy a képzelet valósággá legyen és tiszta szívemből fakadó szerelemmel átölelhesselek, kedves!  

« Újabb bejegyzések • Régebbi bejegyzések »

Álmaidban messze jársz. Álmodsz, de lelkednek mélyén mégis ébren vagy és rám gondolsz éppen. Mennyi perc, óra, nap, hónap és év tűnt el szinte nyomtalan a múltnak árnyékába. Szívedben rajzokat őrzöl, amiket némán, hangtalanul festettél lényednek egyedi falára. Hol vannak azok a csodálatosan szép és tiszta évek, amelyekre esküt tettél egykoron? Mondd, hová lettek?

Fájdalmaiddal minden reggel farkasszemet nézel. Ébredésed keserű pillanata nem más, mint elmúló csalódásaidnak újbóli átélése. Egyik kezeddel a múltadba kapaszkodsz, a másik kezeddel a semmit markolod. Tenyeredet nyitva hagyod, ide szíveddel vágyadat rajzolod. Vársz rám szüntelen. Szemedben az elérzékenyülésnek könnycseppje, szívednek peremén a magányod várakozik Rád.

Ruháidban egyedi, érzéki illatodat hordozod, szívednek dobbanása egy jel, hogy élsz és éled megfáradt életed. Próbálsz mosolyt csalni gyönyörű arcodnak bársonyára, de még korai lenne ez a magányos nevetés, amit a világnak ajándékozol. Tükör előtt állva megcsodálod egész lényednek szépségét, büszke vagy Magadra! Lelkedben mélyén szomorúságodnak elhulló esőcseppjei rajzolnak jeleket szíved felé.

Indulásra készen állsz, lelkedben a vágyakozásnak ismerős, de mégis távoli érzése dalol egy egyedi dallamot. Kezedben egy megkopott levél. Megírtad, könnyeddel áztattad, de sosem küldted el. Vajon miért is tettél így? Talán félelmeiddel harcolsz lelkednek mélyén? Szíved tiszta, érzelmeid kavargó örvényében minden egyszerre jelen van: megfáradt múltad, reményekkel teli, vágyakozó jövőd és csalódásoktól átitatott jelened.

Ajtód előtt állsz, kezedben kulcsod, ami a bánatnak szoba ajtaját nyitja ki előtted. Lépéseidet már megtetted lelkednek ösvényeit járva minden éjjelen, mikor álmot látsz mélyen Magadban. Kezed az ajtónak kilincsén: megtorpansz, kivársz, várakozol, de miért teszed ezt jelen Önmagaddal, mondd? Ajtód nyílik és vele együtt lelkednek fátyla is lehull. Várok Rád. Üzentem Feléd szívemmel.

« Újabb bejegyzések • Régebbi bejegyzések »

Letörlöm gyönyörű arcodnak elhulló könnyét. Látom és érzem, hogy ebben a mélybe hulló lelki- esőcseppben egész múltad és életed fájdalma benne van. Magad elé bámulsz: kérdéseid fala előtt állsz éppen és néma csendben válaszokat vársz. Talán mindennél és mindenkinél jobban egyedül érzed most magad. Némaságod, halk sóhajod visszafogott fájó dallama még szívednek húrjait pengeti. Dallama már messzire szállt és nem a lelkednek zenél: fájdalmával Beléd kapaszkodva húz a bánatnak mély szakadéka felé. Ébredj fel végre! Szólok Hozzád! Hívlak, és kérlek! Legyél hű végre Önmagadhoz!

Szívedet kinek őrzöd, gyönyörű Leány, mondd? Most várom válaszod! Kinek tartogatod lelkednek egyedi kincseit? Itt vagyok, megtaláltalak! Érezlek, látlak, hallom szívednek robaját: egyedüli dallam, tisztán dúdolom! Eléd térdelve arcodat érintem, simításomban minden érzésem benne van: lehet ennyire mélyen és jobban szeretni Téged? Most én kérdezek és Te válaszolj nekem! Elültettem Benned egy magot, önmagam szerelmének ős- magját, amely megfoganva lelkednek Éden- kertjében szárba szökken és rügyet bontva széjjelárasztja majd szerelmes illatát.

Elhalkult minden, az utca zajának tompa hangja egy ismeretlen és idegen dallamot küld felénk. Szívünkhöz nem ér el többé hűvös, jéghideg keze. Emlékeinken osztozunk éppen, itt állunk együtt a múltunk kapujában. Kezedet fogom és átölellek szorosan: egyszerre adok így reményt, hűséget és vallok Igaz- szerelmet Feléd! Szemednek könnyektől áztatott tavában önmagamat vélem felfedezni. Benned tükröződöm egész lényemmel, mert a részed vagyok! Hozzád tartozom! Mostantól az Idők- végezetéig, együtt mindörökké!  

« Újabb bejegyzések • Régebbi bejegyzések »