Álomban lenni

Minden álom egy valóság. A valóságnak egy új, addig nem ismert szelete. Egyszerre titokzatos és misztikus. Költői ihletettség egy álombéli pillanat. Minden vágyunk és emlékünk kivetülése az álom. Lehet jó vagy éppen rossz, de képes lehet arra is, hogy egy valóságban életre kelt üzenetet eljuttasson és közvetítsen felénk. Az álom kapuját szinte önmagunk tudta nélkül keressük.

A szívünkben őrizzük ennek a valósággá lett csodának  a kulcsát. A lelkünkkel vigyázzuk álomvilágunk sajátos, meghitt álmát. Azt az álmot, amit még Ő maga sem tudhat és nem is sejthet. Titokzatos felismeréseket őrizve, félreállva önmagunk útjából várakozunk reményekkel telve egy belső álomvilágbéli ébredésére.

Hirtelen olyan tájakon vagyunk jelen, amelyben határtalan szépség bontakozik ki lelki szemeink előtt. Itt ebben a világban kitágulnak a határok és szabályok. Nem köt bennünket a korlátok közé szorított elmúlásnak kegyetlen lelki érzése. Felszabadultan boldog vagyunk! Ez az öröm már teljes egész. Minden hiányosságtól mentes. A kör bezárult és a végére ért!

Tényleg a végére? Nem lehetséges, hogy minden megérkezésünk egy adott pillanathoz nem befejezése, hanem éppen ellenkezőleg, egy új mérföldköve utunknak és életünknek az életek sorában? Álmodni csak őszintén és a lélek mélyéről elindulva lehet. Álomban lenni a valós világban egy éberen álmodás megtestesülése. A lélek álma önmagunk álmává alakul.

Az emlékeink végtelen tárházában kutatva érdekes  emlékek bukkannak felszínre. Érzések, amikről nem tudtunk, mert annyira mélyen elraktároztunk és magunkba zártunk titkokat. Az álom életünk része. Minden szín, ami ezen a világon él és létezik, az álomban milliószorosára emelkedik. Az álom: egy hang, amely üzen nekünk! Ébredni ezzel a hanggal és érzéssel egyszerre magasztos és felemelő lélek pillanat! Álmodni annyit jelent: belépünk önmagunk lelkének eddig titokkal övezett és lezárt kapuján!