Vadnyugat
A vadnyugat az életnek egy hatalmas, titkokkal övezett, végtelen pillanata! Mennyi megélt, váratlan élethelyzetnek és felfedezésnek, egyéni csatáknak volt helyszíne ez a különlegesen egyedi táj! Sok minden történt ezen a helyen. Itt, ahol a lelkeknek múltja van és minden lenyomatuk bele rajzolta e tájba örökre önmaga névjegyét. A vadnyugatnak Fia és az Anya-természet, akikben az ősi tisztaság még mindig jelen van és megmutatkozik, egymásnak feszülve néznek farkasszemet. A préri színei leírhatatlanok!
Ezekben az árnyalatokban benne van egyediségének minden ecsetvonása és legmélyebb titka. Minden lényeges pontja annak a jelenvalóságnak, amely titkokkal halmozza el azt, aki ide ellátogat. Megismerni a megismerhetetlent egy hatalmas és merész kihívása az életünknek! A préri gyermeke ló nélkül csupán fél ember lenne ebben a kietlennek látszó vagy éppen annak tűnő végtelenségben. A jó lovas tudja, hogy lova nélkül nem egységes a megmutatkozó és elénk táruló kép a megélni vágyott pillanat. A préri és a vadnyugat Fia egymásra vannak utalva!
A természetnek e csodálatosan egyedi szépsége ezen a tájon minden apró, de annál fontosabb jelben megmutatkozik! Alig bír a jó lovas megbírkózni a látottak szépségével. Szívében túlcsordul a tisztaságnak és a néma csendnek furcsa, de mégis ismerősnek ható tiszta elegye. Megmutatkozik újra a szívünk teljes mélysége és szélesre tárja kapuit. Megnyílnak ilyenkor ismeretlennek tűnő végpontok. A férfi, aki kihívást keresett most éppen elérkezett a Senki – földjére! Ittlétének oka és célja van! Megismerni a világnak ezt a különlegesen szép és egyedi szegletét.
A lovát felnyergelve a jó lovas útra kél. Elindul arra, ahová szíve viszi és vezeti. Iránytűt és térképet ne is keressetek! Ilyenkor már a lélek vezet és irányít! Hegyek,völgyek és hágók! Micsoda csodái vagytok e tájnak! Lassú sodrású patakból gyors sodrású folyóvá duzzad hirtelen a víznek áradata. A kristálytisztán csillogó víz az ősi medrében áradva és egyedi módon kanyarogva mutatkozik meg a vadnyugat Fiának szemei elött. A magaslatról letekintve a völgynek mélységébe egy pillanatra szinte elmúlni látszik minden és megáll az Idő hirtelen!
Mindenre csend ereszkedik! Egy lelki megnyugvással párosult, meghitt és tiszta bizalom jelenik meg a vadnyugat Fiának lelkében. Minden, amire vágyott titokban, amit felfedezni és megismerni akart itt van egész lénye elött! A lábai elött hever! Éppen ennek a csodának közepén áll és hallgatja a tisztaságnak és a csendnek minden bölcs szavát. Az elmúló szavak ilyenkor már felesleges hátizsákokká lesznek, értelmüket veszítik. Csupán a lélek és az örökkévalóság tiszta jelene beszélgetnek egymással a semmi nyelvén. A napkorongnak lenyugvó pillanata előre vetíti az éjszakának közeledtét.
A préri síkságait, hegyeit és völgyeit fekete fátyollal eltakarja az éjjelnek hűvös keze. Ilyenkor rideggé lesz az éjszakának egyedi varázsában a vadnyugatnak minden szépsége. Egy kis tábortűz lobban! Fénye egyszerre ad meleget és bizalmat felénk! Így jelzi azt, hogy itt a vadnyugaton milyen értékes az őszinte szó és a tisztesség! A tűz lobbanása és egyedi fénye megannyi emléket hív elő a vadnyugat Fiának lelkéből. Kinyílik ilyenkor a szívünknek kapuja és így felfedezésre és felismerésre kerülnek megannyi gondolatok, amik lenyomatként még mindig jelen vannak a lelkünknek legmélyében.
A tűz lobbanása és ereje elhalványúl látszik. Az elfáradt lovas lassan álmainak világába lép. A roppanó parázsnak alig látható fénye jelzőtűzként világít a végtelen térben. Minden elcsendesedik hirtelen. A múló Idő is, ami nem is oly’ régen még halandóságával bennünk zakatolt, de végül nyugovóra tért. Mostantól saját maga álmát éli teljességgel ebben a tiszta csendben. Önmaga is a holtpontra ért és végül megállt! Ilyenkor lesz igazán őszinte a pillanat! A vadnyugatnak éjjelén a levegő hűvös fátyla mindent betakar. Az éjszaka égboltjának kupolája csillagok milliárdjait mutatja felénk.
Ilyenkor minden és mindenki önmagáról álmodik! Az álom egy újabb álmot szül és végül aludni tér. Megbékélve a múlttal, az ősi táj egy mosollyal búcsúzik a magunk mögött hagyott naptól, mielött az éj felének túlsó oldalára lépne. Elcsendesedve újra, így ismét teljes magányába zuhan! Jelenléte halk és megnyugtató ettől a pillanattól kezdve. Igen, ez is a vadnyugat!
Egy egészen különleges vonása ezen pillanat ennek a csodálatosságnak! Amely sok-sok arculatával képes újabb és újabb meglepetéseket elhozni felénk.Ismerjük Őt valójában? Talán igen…talán nem? A bizalom lélekből és szívből kell, hogy fakadjon! Vadnyugat! Meghajlok minden szépséged és vadságod elött! Megtapasztalni Téged egy hatalmas kihívás volt! Életemnek talán egyik leghihetetlenebb és megmásíthatatlanul egyedi villanása! Köszönöm bizalmadat felém! Ismét van egy közös titkunk!