Csónak a parton

A parton egy csónak áll. Néma magányában a múlt éppen mély álmot alszik. A jelen pillanata tisztaságával őrt áll mellette: vigyázza álmát! Milyen érdekes ez a megmutatkozó pillanat. Békességben újra együtt van a múlt és jelennek pillanata! A múlt álomba merülve, így menekülve minden felelősség és a végső szembenézés elöl.  A jelen a tisztaságával kelt életre és terít egy lehellet finomságú fátyolt mindkettejük köré. Szeretete mélyen benne él minden tettében és egy alig látható mosollyal jelzi felé: itt vagyok Veled!

A csónak a szimbóluma valaminek, ami eltűnt nyomtalan! Ezt hittük és ezt bizonygattuk magunk felé folyamatosan. Elmúló éveink, magunk mögött hagyott útjának, porral borított ösvényén ma már egyedül járunk. Minden eltűnik egyszer? Morajlik fel mélyen bennünk a múltunk meghasonlott szava. Téves meghatározása ez mindannak, ami valójában örökkévaló! Minden tettünk örök lenyomata ott van mindenben és szinte egyszerre van jelen! Gyermekkorunkban szenvedéllyel vettük birtokba a csónakot, amely ringásával, a víznek ragyogó tükrén jelezte vissza felénk: örül jelenvalóságunknak!

A lelki szépségnek megmutatkozásai voltak ezek az élmények. Feledhetetlen emlékekké lettek! A megélt pillanatban ott hagytuk lelkünknek egy alig észrevehető, de apró darabját. Kis szeletét igaz önvalónknak! A nyárnak forró illata élettel töltött fel mindannyiunkat: hallhatalanságunkat, akár csak egy pillanatra is, de újra megélhettük! Micsoda érzések lobbantak szívűnknek mélyén azokon a nyári napokon! Szerelmek keltek életre, várakoztak egy igaz szóra. Vártak és reméltek. A lélek pillanata hívta a másik felét.

A lelkitársat, akivel egy pillanattá lenni egy beteljesülés! Az érzelmeink ilyenkor az égboltnak csodálatos boltozatára rajzolták szerelmünk nevének kezdőbetüjét. Micsoda vallomása ez a szívnek és a léleknek! Tisztaságunk ezen pillanatában minden olyan egyszerű volt. Érthető és átlátható. Vajon miért? Talán azért, mert az őszinteség teljes valóságában jelen volt. A csónak szimbóluma lett életünknek! Mennyi emlékünk őrzője és vigyázója lett! Remélt szerelmeket,  elkerülhetetlen csalódásokat és vágytól fűtött nyári pillanatokat őriz mélyen magában.

Gyakran emlékezünk ezen éveknek sokszínű pillanataira. Felkeressük minden nyáron a helyet, ahol csónakunk parthoz kötve várt bennünket, kitárt karokkal. Ő sosem felejtette el a közös múltunk tiszta emlékét! Mikor a csónak mellett állunk: elérzékenyülünk! A múltunk lenyomata ébredni látszik ilyenkor és minden régmúltban hagyott érzés szinte új életre kel! Megéljük az ébredésnek ezt a furcsa, de mégis jóleső érzését. A szemünk sarkában egy könnycsepp formálódik és lesz alig látható. Megmutatkozása üzen felénk: minden, ami tiszta, ma már mélyen benned él! Őszintén és szabadon! Mostantól már örökre csak a Tiéd! Kiérdemelted végérvényesen a csónaknak ritka bizalmát, amit mindig mutatott és adott Feléd!