Ajándékom lettél

Újra nyitva hagyom mostantól szívemnek kapuját. Amikor erre jársz, kopogtass be megfáradt ajtaján, amit már ismer a lelked. Mennyi, de mennyi alkalommal érintette szíved egykoron ezt a szobát. Álmok óceánjának partján, ős-emlék hullámok üzennek felém: hírül hozzák érkezésedet. Várlak igaz- Hittel, elmondhatatlan vágyakkal övezve, reményekkel és új álmokkal a lelkemben. 

Ébredésem nem megfáradt és elgyötört többé, egy ébredésből elzsibbadt kéz, ami még átölel, ez még mindig az álom, amiben hagytalak és őrizlek meghitt csendemben. Kincseim halmait Neked adom és elsuttogom életemnek titkolt és félve őrzött szavait, mert lelkemmé lettél, szívembe érkeztél. Váratlanul és a pillanatok tört része alatt. Álomból valósággá lettél, elmentél, de újra visszatértél oda, ahol minden megszületett és életre kelt egykoron. Szerelemben fogantál, akár csak jómagam, ezt az érzést adom most újra Feléd, hogy élj, lobbanj és szárnyalj a hegyek fölé.

Havas hágók meredekén viszlek felfelé, oda, ahol már a csillagok fénye is halványulni kezd, mert olyan tiszta és erős a Fény: az Örökkévaló Szeretetének fénye. Álmom voltál, valóságommá lettél, érkezésed visszatérés, mint folyónak a meder, olyan vagy nekem. Életem és végzetem, létemnek értelme és Megváltásomnak Örök-titka: egyetlen Hang, ami belém írta végzetét.