A híd

Mindennek szimbóluma. A híd. Összeköt, megtart és szimbolizál! Akár az életnek egy szeletét is mutathatja felénk hangtalan, alig hallható morajlásával, ahogyan a szél láthatatlan, de élő függönnye rajta keresztül zenél. Két partot összeköt. Akár az élet és a halál szimbóluma is lehetne. Az út az egyik oldalon véget ért, de a másik oldal tárt karokkal várja érkezését az utazónak, aki átkel ezen a hídon. Az örökkévalóságnak halandó hídján. A megélt életben a hídhoz érve már nem merülnek fel újabb kétkedő kérdések és nyugtalan, értelmetlen válaszok.

Minden a nyugalom állapotában honol és van jelen. Ébredni akar a végtelen rajtunk keresztül. Magányosan állva, talán elhagyatottan, de reményekkel és megnyert vagy elvesztett csatákkal a szívünkben várunk valamire vagy éppen valakire? Kitől menekülünk az életnek nevezett halandó létfolyamban? Van ennek értelme? Miért tesszük ezt, amikor szívünk hosszú évek sok-sok évtizede alatt jelzett felénk, hogy ez az út járhatatlan! Az ember egy érdekes és egyben különleges alkotása a létezésnek.

Egyszerre minden jelen van benne, de mégis: sokszor tisztátlan és kiüresedett! Micsoda önmagának ellentmondó pillanatok és felismerések ezek! A szerelem halk sóhaja már nem suttog a fülünkbe, a szív magára maradtan várja a hajnalt, hogy ébredjen zord álmából. Remél minden, ami élő és élettel teli. Mindenben ott lüktet az élet szívének dobbanása. Lüktet a vér moraja minden mozdulatban. Megtettél mindent, amit halkan magadnak fogadtál egykoron? Hű maradtál álmaidhoz? Érezted a felkelő Nap ébredő sugarát mélyen a szívedben?

Valójában éled az életet vagy csak meséled? Megélni az élet minden mozzanatát az igazán nagy kihívás. Végére érve ösvényünk egyedi útján visszanézhetünk és emlékezhetünk. Mindarra, amit megtettünk vagy éppen mélyen magunkba fojtva elrejtettünk és száműzetésre ítéltettünk. Az út vége sosem a vég. Egy új kezdete. A hídhoz elérve ne legyél szomorú mert nem a végére értél valaminek és a semmibe tűnsz el nyomtalan! Éppen ellenkezőleg: ébredj fel! Nézz előre, láss a szíveddel és hallgass a lelkeddel!

Lásd meg a híd hívogató túloldalát. Válaszokat vársz még? Kérdések rekedtek meg benned és tornyosulnak lelkednek titkos égboltja felé? Minden, ami lelkifájdalommal párosult keserű hiányt hagyott benned,  ma már kitárt karokkal és tiszta válaszaival már vár Rád a híd túloldalán. Indulj el végre! Ismerd és fedezd fel igaz és valós önmagadat! A híd szeret Téged! Segíteni akar! Átvezet-e két oldal között. Nem elválaszt benned valamit, hanem éppen ellenkezőleg: összeköt! Mindent, ami valaha is összetört benned nagyon mélyen!