Mosolyodba rejtettél

Mosolyod egy villanása Nőiességednek. Egy apró jel szívem felé, hogy várakozásom nem hiábavaló. Lelkednek kapui előtt állsz, érzések virágcsokra kezedben, illata szívednek vallomása felém: szeretlek! Szavak kelnek életre és a szívednek tavához tartanak, a belső vágy elárasztja egész lényedet. Két part vagyunk még, de a létünk színei már egyedi képet festenek szerelmünk belső világának boltozatára. 

Bánatot megélve, néha félve, de nyitott szívvel lépünk a világ felé. Kihívásokat kerestünk és titokban reménykedtünk egy el nem múló, tiszta szerelemben. Képzeletünkben egy álom válik valósággá. Szívünk keresi önmaga tiszta igazát, lelkünk érezni, megtapasztalni akarja az örök és egyetlen egynek igazát. Várom a hangot,  azt a belső kiáltást, amit szívem intéz felém, amiben kimondja végre gyönyörű nevedet! 

Múltunk már magunk mögött, szívünk eltompult fájdalmai már halványodni látszanak. Jövőnk még előttünk járja járatlan és még önmaga számára is ismeretlen és idegen útjait. Vajon hová utazik a képzelet? Jelenünk a valósnak valósága, az egyetlen biztos pont, hogy megtaláljalak és magamhoz öleljelek. Érzed az érintésem érzéki bársonyát?

Érzed lelkeddel azt a mindenségből fakadó csodát, amit magamban hordozok? Neked adom, önzetlenül. Tisztán lépek Veled együtt ebbe a csodaszép lelki megtapasztalásba. Otthonom vagy lelkeddel, hazatérésem vagy szerelmeddel, amit adsz tiszta szívvel felém. Adni jöttem és szeretni Téged! Magamba emelni és elringatni egy gyönyörű álomba lelkednek csodaszép Angyalát. Szeretlek!