Csillagok felé

Itt vagy velem. Érezlek, érintelek, mélyen belélegzem illatod. Ébren álmodok. Egyek vagyunk, mint két angyali- szárny, akik újra együtt szállnak a szerelemnek felhői fölé. Lelkedet szívemmel simogatom, szívednek dobbanása, mint ős- hullám, elér a lelkemnek partjáig, szerelmed vallomását hozza el felém. Mindig vártam Rád, kerestelek. Hol nyíltan vallottam szerelmet szíved felé, hol titokban üzentem Neked. Vártalak. Hívtalak. Álmaimban szorosan átöleltelek. Részem vagy, a lelkemnek darabja, ikonja, amely nélkül csak szegett szárnyú angyal vagyok az Örökkévalóságnak halandó jelenében. 

Szikla szélén ülünk éppen: csak Te és Én. Hallgatunk, de közben befelé elcsendesedve várunk szívünk régóta várt szavára. Előttünk a semmi, a néma csendnek végtelen óceánja. A látkép, ami elénk tárul egyszerre magasztos és mindenek fölé emelő: szívben-, lélekben együtt dobbannunk! A kezednek fejét érintem, bársonya, mint egy hűs szellő, úgy hat lelkemnek legmélye felé. Érinteni Téged egy gyönyörűség, egy valóra vált álom. Átkarollak, érezlek, a hajad csodálatos zuhataga arcomat simogatja. Szemem lehunyva belélegzem illatát, egy vagyok Veled, csodálatos angyal, aki itt vagy velem. 

Szavak már nincsenek, minden dalt a szívűnk legmélye dalol el nekünk, így üzenünk egymás felé. Pillanatnyi Örökkévalóságban vagyok ebben az Időtlenné lett szerelemben, amit adtál önzetlenül lelkednek minden tisztaságával. Nézlek, szinte észrevétlenül. Látom tekintetedben azt a ragyogást, ami minden pillanatodban Belőled árad, még akkor is, mikor éppen szomorú vagy és egy elhullni készülő könnycsepp csillan meg szemednek sarkában. Érzem a lényednek legmélyebb szépségét.

Nem tudok betelni ezzel a csodával, amit megmutatsz minden rezdüléseddel magadból. Féltelek, óvlak, átölellek. Amikor Veled vagyok: hazaérkeztem! Otthonommá lettél az elmúlásnak zajában. Te és Én, két lélek, kik egyek vagyunk, akik egymásba szerettek. Szívben-, lélekben. Időtlenül. Füledbe súgom szívemnek szavát: szeretlek Téged tiszta szívvel, még önmagamnál is jobban, ártatlan és őszinte szerelemmel. Az Én és a Te meghatározása már értelmetlenné vált, helyébe lépett ebben a pillanatban: a Mi szépséges fogalma. Két szív, két lélek. Egy szívdobbanás!