T & M- Igaz barátság

Mindketten nagy utakat megjártunk. Megtapasztalásokkal a hátunk mögött, rózsa tüskékkel a szívünkben mégis itt vagyunk és örülünk egymás jelenének és igaz barátságunknak. Telhetnek évek, hónapok, hetek és órák, bennünk nem változik az a barátság, és minden csodálatos, őszinte pillanata, amely életre kelt egy elmúló, magunk mögött hagyott napon. Közös múltunk szépséges archívumában kutatunk emlékeinkről, amik bennünket összekötnek, egy pillanattá emelnek lélekben és szívünk mélyén jelen pillanatunk hajnalán. Emlékeket gyűjtünk, sokszor nem is akarva- akarattal, minden felismerésünk talán később érik be igazán.

Szívünk szabadon választ barátot, a lélek megérzi ezt és ad rá egy intő jelet, amikor a két lélek minden kényszertől mentesen egymásra ígéretet tesz: barátommá fogadlak! A barátság egy nagyon különleges lélek- állapot. Benne sok minden rejtve van. Aki éber és figyelmes, megérzi ezt, lelkében mikor barátra lel, újabb kincseket talál. Két lélek találkozása bármelyik pillanatban megtörténhet, de barátra lelni nem minden nap lehet igazán. A közös álmok, a múltnak őszinte átbeszélése, a jövőről alkotott elképzelések mind- mind újabb pillérként, mint tartó oszlopok kerülnek abba a folyóba, ami a két partot, a két lelket egészen eddig elválasztotta egymástól. Az őszinte barátság híd, ami összeköt!

Találkozások és a barátságok sosem véletlenek, inkább sorsszerűek. A lélek mindig keres. Hol kérdéseket alkotva fordul a világ felé, hol válaszokat vár, de keresésében az igazságot szólítja meg. Barátokat találni nem egyszerű pillanat, ilyenkor szabadon cselekszik a szív és a lélek választ: igaz és őszinte társat magának. Akiben megbízol, valójában hiszel Benne mélyen és igazul. Nem kell azon aggódnod, hogy kimondjad, vagy éppen magadban fojtsd el azon szavaidat és mélyen elzárt emlékeidet, amiket magadban őrzöl és féltesz igazán. Amikor a szavak úgy áramlanak közöttetek, mint egy friss sodrású, kristálytiszta hegyi patak: tudod, minden igazzá lesz általatok!

Gyermekkoromra gondolok éppen, amikor a nyári fák hatalmas lombjai alatt élveztük a Nap forró és átölelő melegét, amikor a poros úton hazafelé tartva nagyokat nevettünk és nem gondoltunk arra, hogy ez a lelki megtapasztalás egyszer a végére ér. Mikor elérkezett az ősz, a színes leveleket szórtuk két kézzel az ég felé, nevettünk mindenen, ami az elmúlást mutatta felénk. Az évek viszont múlnak, és emlékké lesznek. A fák még talán megvannak, az utakat már benőtte az elmúló pillanat, talán apró nyomokban még hagyott jeleket maga után. Itt állunk egymás mellett és emlékezünk. Mindketten elérzékenyülve, könnyekkel szemünkben.

Tudjuk jól ma már, érett felnőttként, hogy minden, ami volt, elmúlt és a végére ért, de emlékeit mélyen őrizzük szívünkben. Itt van a jelen, ami a valós- Valóságot tárja elénk. Itt állunk az életünk igazságának érett, tiszta és őszinte pillanatában. Lelkünk érett, szívünk sok csatát megjárt harcossá lett! A szerelem háborúit megjártuk mindketten, sebeket ejtettünk, de kaptunk is! Arcunkon érettségünk vonásai, kezünk fején érintések és igaznak hitt érzelmek lenyomatai vannak még most is jelen. Itt és most! Igaz utak kötnek össze bennünket, tettek és szavak, emlékek és érzelmek, amik túlmutatnak fájdalmainkon és minden gyötrődéseinken. Barátságunk nem más, mint Szívünk pecsétje arra az igazságra, amely bennünket igazol őszintén és tisztán, még ennyi év után is.