Angyali álom

Álmot láttam, mélyen magamban. Álmot, amiből egy még szebb álom született: a lényednek Angyali megmutatkozása! Egyszerre érzek tiszta szívvel és egy azon pillanatban mégis csak álmodok. Lelkemnek mélyén egy csodaszép kertet, melyben felismerni vélek egy Angyalt, Téged! Alakod, lelkednek lénye éppen megmutatkozik előttem. Távolról látlak, nézlek, mert nem néztem még Nőre ennyire esendőn, félve és magamba rejtve érzéseimet. Várok és remélek szívemnek mélyén, hogy az álom még nem ér véget: Örökké tartani fog! 

Színek és árnyak érintik egymást, kezeik egymásba kapaszkodnak. Milyen egyedi pillanatai ez a valóságból életre ébredő álomnak! Vajon ilyenkor még tudjuk, hogy éppen mit is nevezünk álomnak vagy valós- Valóságnak? Érzéseink ilyenkor kiszabadulnak és utat keresnek egymás szíve felé. Érezni, lüktetni akarnak! Lobbanni, lenni és szeretni mindennél jobban! A tekintetemet Rád irányítom, és nem engedem el! Mennyi álmot láttam, mennyi álmot éltem át, de ehhez foghatót még sosem érintettem! Vágyaim felett a Szívem dobbanása veszi át a főszerepet.

Magamba nézek és a szívemnek kapujában állok! Várok, remélek, minden pillanatát, amit éppen megtapasztalok és megélek, mélyen magamba elrejtem. Őrzöm, féltem és dédelgetem! Lelkemmel üzenek Feléd, hangtalanul és minden szót magamba zárva, de tudod jól: így is megérzed, amit Neked átadni akarok. Szemeimben fények villannak, a színek összemosódnak és fakulni kezdenek, testednek vonalai lassan halványodnak előttem. Tudom: az álom a végére ért! Minden érzésemmel magamba rajzollak, egyedi vonalait lényed varázsának magamba zárom és lelkemnek márvány- falára gravírozom! Időtlen képpé lettél bennem, belém égetted Önmagad! Egy ős- lánggá lobbantál Szívemnek oltárán!