Hozzád tartozom

Otthonomba érkezek. Átlépve ajtómnak határ- vonalát már az első szívdobbanásommal Téged kereslek! Hangod egyedi dallama még csodálatosan zenél lelkemnek húrjain, magam vagyok, de még sem teljesen egyedül. Itt vagy mélyen a szívemben. Kabátomat egy vállfára helyezem, cipőmet levetve teljesen megszabadítom magamtól az utca porát. Frissen vasalt ingemen még itt van illatodnak egyedi illata, amely egyszerre hűs és vágytól illatozó. Az arcomon az érintésednek meleg kéznyomát őrzöm. Féltem és arcom bőrének pólusaiban hordozom. Itt vagy velem! 

Az ajtót magamra zártam, egy új világba csöppentem. Otthonomnak egyedi hangulata megnyugtató, harmonikus, de mégsem teljes: nem vagy itt fizikális jelenléteddel! Magamban Rólad- beszélgetek. Szinte hallom a hangodat! Érzem aggódásodnak egyedi szeretetét. Tudom, érzem, hogy a szívedet adod felém minden pillanatodban, mélyen elrejtetted bennem a lelkednek teljességét. Érző lényeddel óvsz, féltesz. Kérdéseiddel nem vádolsz, hanem magadhoz ölelsz, és végleg feloldozol. Próbatételeimet megjártam az életben, harcomat ismered, tudod, szerelmedet kinek adományozod. 

A kedvenc fotelembe ülve éberen, de estére elfáradtan emlékeim könyvtárába kalandozom. Belépve az elmém kapuján egy új világnak küszöbén állok. Egyszerre vagyok a múltban és a jelenben. Érdekes egy lélek- állapot. Téged idézlek fel. Ettől megnyugszom. Kezemben egy régi pohár, nézem és erről is Te jutsz eszembe: szinte a számhoz emelve poharam érzem a szádnak mézédes ízét, amit itt hagytál, mint ős- lenyomatot. Megjelöltél, érintettél mindent a jelenléteddel. Érezni akartalak mindig, de ma már a szemeimet sem kell lehunynom. Itt vagy velem!

Ébren álmodok egy valóságnál is valósabb álmot. Álmomból keltettelek életre és már így örökre hozzám tartozol! A véred, a húsod, a Szíved- lelked vagyok, ennél többet már magamból nem adhatok!