Karjaidban

A lány régóta várta ezt a pillanatot. Érezni és lenni a szerelemmel szeretett férfi ölelésében. Sok minden eszébe jutott, megelevenedtek a múltnak reményekkel teli emlékei. Sok- sok év, ami a várakozásával lassan mindent maga alá temetett, hirtelen és mindenen felülemelkedve hangosan, ordítva üvöltötte bele a világba életre lobbantott boldogságát és annak megtalált szerelmét.

A lány ezt a találkozást még most sem képes elhinni, de hogy álmai, amiket dédelgetett magába mind megelevenedjenek és életre kelve meg is mutatkozzanak, ez mindent átrajzolt kivétel nélkül szívének belső térképén. Együtt lenni az érintésben a simogatásban, erről álmodozott! Álmai jelentették eddigi életének tartó pilléreit, mert ezen álmoktól csak még több tudott lenni.

Valóságban élt, de az álmai révén egy álom- világba menekült mindig, hogy minden, ami fontos a számára az övé, csak az Övé legyenek! A lelkének feltett kérdései lassan gördültek át szívének megtépázott romjain. Sok sebet kapott, talán ejtett is egykoron, de ma már csak a végső boldogsága és lényének kivetült álma: szerelme maradt! Az a lélek- társ, kiben talált egy igaz Embert, egy igaz Férfit, akiben hitte, értette, vallotta és átélte az Isteni gondviselésnek ős- Szeretetét.