Ismeretlen utak felé

Az éjjelnek ismeretlen, de annál mélyebb hallgatag csendje életre lobbant legbelül egy eddig nem ismert érzést, nem várt gondolatot. Megmutatkozik ilyenkor valami, ami jól rejtve önmagát várt és várt: türelmével megmutatta valós létének legbelsőbb, féltve őrzött titkát! 

Minden, ami nem látható valójában már élettel teli! Nem látni valamit nem zárja ki létezésének igaz valódiságát! Mennyi olyan dolog, felismerés és pillanat él, létezik ebben a világnak-életnek nevezett halandó forgatagban, amiről talán nem is tudunk, de sejtünk mégis valamit.

Kimondva szavakat- mondatokat formálunk, így szólunk a másik ember szívéhez. Érzelmek sodrásában lelkünk kis bárkájában evezünk egy ismeretlennek tűnő, de mégis ismerős óceán felé. A léleknek belső igazsága és önzetlen szeretete, mint Anyai-kéz simul megfáradt arcunknak vonásaira.

Utak vannak és lesznek, amelyek hol közömbösen vagy éppen minden kérdés nélkül választási lehetőségeket adnak, mutatnak felénk. Ismeretlen kis ösvények minden pillanatban jelen vannak mélyen legbelül, de kivárnak, és nem mutatkoznak meg egyszerre még előttünk sem. Életre várnak!

Az életünk állandóan változik. A pillanatok teljes színei és hangjai egyedi rezgéssé és végül szívünknek dallamává lesznek, akár egy pillanat alatt! Ezt a dallamot Te is jól ismered, hiszen számtalanszor dúdoltad magadban. Talán eddig ezt észre sem vetted?

Az életünkben már megjárt utak, mint kiszáradt folyók medrei mutatnak és tükröznek vissza emlékeket. A jelen pillanatának kirajzolódó ösvényei reményekkel teli jelekké formálódnak és így akarnak segíteni és megértetni velünk eddig ismeretlennek ható dolgokat és összefüggéseket.

A jövő előttünk áll! Mindig kutattuk, kerestük és próbáltunk szólni felé számunkra alig hallható szavakkal. Cselekedtünk, de nem mindig sikerült. Próbálkozni, lépni az életnek szebb és jobb pillanatai felé szinte már kötelező! Belső ígéretünknek így kell megfelelni! Tettünkre a lelkünk igazsága a hófehér papír. Hitünk pedig mindazon sorok, amik olvashatóvá lesznek általunk. Lépésünkre így a szívünk lesz a végső pecsét!