A tenger hangjai

Hangokat hallva összerezzen lelkünk. Talán a meglepettségnek váratlan mozzanata vagy egy elmerengett pillanat okozta elmélyült gondolatunk miatt, de mégis: váratlansága a jelenvalóságnak hirtelen tör ránk. A tengert hallgatni ilyen érzés. Hangjai mélyről fakadnak, és a szívhez találnak utat.

Amikor egyedüllétre vágysz és nem romboló magányra, kérdezd meg a tenger hullámait, hogy mit tanácsolnak üzenetként feléd? Mertél valaha igazán őszintén kérdezni Önmagadtól? A pillanatnak megfeszült húrjai lassan kiengednek és életre kel egy belső nyugalom. Megpihen a lélek fájdalma.

A halk moraj elérte lelkünk partjait. Választ vártunk, de ennek ellenére kérdések jöttek felénk. Az öreg, bölcs tenger kérdéseket intézett szívünkhöz. Sosem bántó, sosem hibáztató vagy éppen ítélkező kérdések ezek. Éppen ellenkezőleg: aggódó és értünk élő, segítő hangjai ezek az Örök végtelennek.

Magányunk hínárjai, amik a hullámok alá húznának bennünket, lassan elernyedve leválnak rólunk. A feszítő és bántó szorítás már alább hagyott. A tiszta szeretetnek ringó óceánja mindent tisztára mos és hallható hangjai így szólnak már felénk igaz, őszinte szavakat. Aggódásuk hiteles és tiszta!

Sokszor érezted magad elárvultan, magadra maradtan. A csend jó gyógyszer a lélekre! A tenger hangjai viszont hangok szólamát keltik éltre és mégis: megnyugtató közelségük megérintik a lelkünknek legmélyét! Segítő kezekké formálják hullámok millióit a szabad akaratnak igazságai.

Néha vonulj vissza saját kis világodnak legbelső pontjához. Mi ez a pont és hol található? Ezt Te tudod a legjobban, csak őszintén nézz szembe magaddal és kérdezz a szívedtől igaz kérdéseket! Próbálj átlátni a halandóságod megkopott kerítésén és azon a világon, ami Téged korlátok közé szorítva próbál önmaga alá gyűrni egy egész életen át. Élj úgy, mint egy hullám! Törj az égbolt felé új utakat! Érezz! Bonts újra szárnyakat!