Érintsd meg a világot

Világban zajló pillanatnak a részese vagy mind lélekben, mind szívben. Érzel, látsz, álmodsz valósnak hitt, de önmagadban igazzá lett álmot jelen önmagad és a halandó világ felé. Építed életednek rohanó forgatagában a nyugalom és a lelki- béke apró szigetét.

Mikor egyedüllétedben vagy éppen és befelé figyelsz egy néma, alig hallható belső gondolattól áthatott pillanatból megszületve, hirtelen érezni kezded halandó létednek Örökkévaló érzését. A szívedben valami ős- hang visszhangként szól hozzád. Várakozni sosem szégyen, talán egy erény!

Az elmúlásod felé haladva önmagad emlékévé leszel. Titokban félsz szembenézni a tükörből visszanéző ön- arcképednek talán esendő tekintetével. Vágysz a jövő felé álmodni rejtett és féltett álmokat, de közben a múltadról ábrándozol. Mikor ébredsz fel végre a jelen életednek – Most – pillanatából?

Éltél és reméltél. Hittél és bezártad magad egy sosem volt kalitkába, amit önmagadból – Önmagad köré építettél! Tudatában voltál valaha tetteidnek? Érzéseiddel igazán mélyen és őszintén vallottál Hitet és Igaz- szerelmet? Kérdezlek még mindig, de Te most sem felelsz. Vársz és hallgatsz csupán.

A világot megérinteni nem csak fizikális- testi értelemben lehet. A lélek jelenléte minden pillanatával értünk kiált! A jó és a tiszta pillanat, mint a szerelem igaz szava, ismét szárnyat bontott elmúló létünk ős-kertjében. A tiszta érintés már tárt karokkal Terád vár. Érintsd meg végre!

Érezd át ezt az elmúló világot! Lépd át akár akaratod ellenére is belső lényed titkokkal övezett kertjének kerítését! Álmodj meg minden álmot! Érezz át minden szerelmet, ami darabokra is törheti elárvult szívedet! Bízzál végre önmagadba! Szeress igazán szeretettel!

Ne félj megtenni a kezdő lépést elmúlóvá lett életednek színpadáról az éjszakának függönye mögé! Titkot találsz ott, amit csak a szíved fejthet meg! Megéri lenni, igazán élni és kockáztatni mindent a boldogságodért!