Szívednek völgyében

Hajnali ébredésem ős-eszmélés, hogy szerelmet hoztál, mint fénylő lángot, ami még jobban átölel és magához húz. Lehunyom szemem és újra érzem, hogy milyen szenvedéllyel ölelsz. Álmokat látok és élek meg mélyen magamban, itt vagy akkor is, amikor távol vagy tőlem. Ablakomhoz lépve elmerengek a messzi távolba: vajon most merre jársz?

Érezlek, hiszek Benned, hívlak és kérlek: ölelj át szorosan! Mai napom eltűnőben van, éppen kabátját ölti magára, indulás előtt még hátranéz és kezével int: higgyek mélyen Benned, ezt üzeni felém. Arcomon mosoly, a Szívemben egy ős- Szerelem lángja éget és lobbant újabb őrtüzeket, amely lelkemnek fénye és üzenete, hogy mennyire Szeretlek Téged!

Hangod életre kel szobámnak falai között, egyszerre érezlek és hallak, érzem a jelenlétednek édes illatát. Maradj itt velem! Szívednek völgyében az Éden-kertje vár, éppen oda tartok. Múltam, jelenem, jövőm vagy és lettél, megéreztelek és végül megtaláltalak! Fényképeket nézek, egyszerre bukkannak fel életemnek szépséges pillanatai és áraszt el lelkednek mély szerelme: mindig itt vagy velem.

Fényképalbumom egy csodálatos emlék, jelen ős-szerelem állapota, amelyben egyszerre vagyok hős és álmodó lélek. Van ennél igazabb és mélyebb Szeretet-szerelem? Válasz nem érkezik, csak a néma csend maradt. Melyben ott vagy maradéktalanul. Lehunyom szemem és átölelsz, aztán kinyitva szemem itt állsz előttem. Érezlek, ölellek, szorítalak magamhoz: vágylak és magamnak akarlak, mostantól: Örökre!