Lelkedben hazaértem

Amikor útra kelek és neki indulok utamnak, már nem egyedül teszem. Itt vagy velem, magamba emelve lelkednek szépséges csodáját, útra készen állok. Már indulásom előtt emlékemmé lettél! Hazavártalak mindig és szobámnak minden szegletében lelked jelen van. Szívem árasztotta szerte szét az illatod, ami számomra egyszerre álom és valóság és teljességében egy szerelmi vallomás!

Hajnalban érkezek, az utcának néma hangja szinte visszhangzik bennem. Az éjszakának fekete függönyén pereg egy film, amit Szívem vetít ki minden éjszakán. Nézem ezt a filmet, Rád gondolok és mélyen elmerülök abban a szavakkal körül nem írható érzésben, amit így hívnak: Szerelem! Az éjszaka egy vallomás, a hajnal egy új ébredés. 

Itt minden tiszta, hazug vagy félreértett mondatok itt már nincsenek, mert a Fényed egy kristálytiszta jelet rajzolt lelkem házának bejárata fölé: Igaz lelkedet hazavárom! Amikor az álom valósággá, az elfojtott vágy és érzékiség egy csodálatos Szerelemmé alakul át, ott már nincsenek többé szavak! A lelkeink tisztasága csendet hoz magával, melyben vallomást ad mindkettőnknek: a Szerelem és a Szerelmünk valódi, Igaz voltáról. Lelked a házam, ahol megpihenek, Szíved a belső tó, ahol minden ébredő reggelen újjászületek. Szeretlek!