Lelked óceánja

Elvesztem Benned. Lelkednek szépséges erdejében járom szerelemmel átérzett ösvényét annak az útnak, ami vagy nekem. Szobámban emlékek sorakoznak némán és engem figyelnek. Hallgatag szavuk megérint, és egy mosolyt rajzol az arcomra, mert nem vagyok többé egymagam: megérkeztél! Egy régi, kedvenc könyvem lapjának sorai Téged idéznek, szépséges lelked szavak és mondatok formájában rám mosolyognak. Érintenek, végig simítanak tarkómon, aztán csókot lehelnek arcomra. 

Szavak nélkül is megértelek, hangok nélkül is hallom lelkednek dallamát, Szívemmel mindennél mélyebben érezlek, pedig még nem karoltalak és öleltelek át. Mégis: érezlek! Mert részem vagy és csodája életemnek. Lelkedet viszem magammal, bárhová is vezessen utam. Minden érzésem húrjai Benned szólalnak meg hirtelen, dallamuk egy vallomásom Feléd! Sétám közben az utca zajától borítva csak Téged hallak, csak Téged hívlak és csak Rád emlékezem!

Egy nap ismét elmúlt, lelkünk óceán- partján állunk éppen. Kicsit álom, kicsit valóság, de mindennél fontosabb az érzés, hogy érezhetem Szívedet! Két part vagyunk, az óceán a Szerelmünk, ami közénk állva nem eltép vagy eltaszít minket egymástól, éppen ellenkezőleg: elvezet az Örök Szerelembe! Oda, ahol már csak az számít, hogy adhatunk egymásnak önzetlenül. Szeretni akarlak, Szeretni szeretnélek mindennél jobban. Adni jöttem, Téged emelni a csillagokon át az Időtlenségnek szépséges kertjébe, oda, ahová az Angyalok is a legmélyebb ős- Szeretettel vágynak, ahol nincs más út, csak a szerelem!