Magamba emellek

Részem lettél, mostantól itt élsz bennem. Belső bolygód vagyok, szívemet tedd Magadévá. Céltalanul, bolyongva jártál úttalan utakon, valamire vagy valakire várva? Értelmetlen percek jeleket rajzoltak és küldtek Feléd, de csak kerested sosem szűnő kérdéseidre a választ. Az egyetlen választ: miért éppen Ő? Egyszerre vagyok érzésed, emléked, elmúló sóhajod, ki nem mondott szavad. Tudod, hiszed és érzed: ma már részed vagyok! Indulnék Hozzád, és mégis valami megfog és megkötöz, nem enged a múltnak sok fájó sebe. Remélni és hinni miért nem tudok még?

Hangtalan szavakkal válaszok fel nem tett kérdéseidre, lelkem a hang és szívem a válasz Feléd: érezlek! Nem érintettelek még és nem simítottam bőrödnek bársonyos szépségét, nem öleltelek testemmel át, de mégis érezlek, mert a lelkemmel hívlak és a szívemmel szeretlek Téged! Most is Rád gondolok! Lelkem szobájának ajtaján kopogtatsz éppen, tétováznék, de nem teszem, hogy ajtót nyissak szívednek.

A múltam hirtelen halványulni kezd, mikor ajtómat nyitni akarom, a jelenem él és lobban, hogy érzem, újra élek és ébredek Tőled. Aki talán itt élt ez idáig, mélyen bennem, a szívemben rejtőzve, csendesen és mély álmát aludva. Vártál, hittél bennem. Most itt vagyok! Éld meg velem az álmodat, legyek az örök pillanatod. Ne küldj el, ne veszíts el, ne tagadj meg többé, csak akarj engem és szeressél! Az élet elmúlik, a pillanat adott és megismételhetetlen: legyél az ébredésem és örök hű társam most és mindörökké!