Merj élni

Álmaidban már nincsenek határok. Emlékeidnek romjain tiszta színben pompázik jelen lényed csodálatossága. Újra próbálsz élni, lenni, élni, lobbanni és ragyogni. Ma már tudod és ismered szívednek néma, alig hallgató dallamát: önmagad legbelső hívó szavát. Kérdéseid egyszerre kérdeznek, és egyszerre felelnek magányos szavaidra. Hitednek templom csarnokában egyedül állsz, és befelé figyelve hallgatózol, mint az angyalok.

Utakat jártál és múltadban rekedtél, kérdéseidre válaszokat kerestél és csak néma szavakat leltél. Mondd, mire vársz igazán? Mire vágyik szíved? Hangtalan szobádban emlék foszlányok lengedeznek körülötted és csak Téged akarnak. Kérnek, kérdeznek és válaszokat akarnak: Tőled. Szerelmes ölelések kopogtatnak ajtódon, egy érintés ölelkezik magányos szobádnak függönyével.

Halkul a múltadnak fájdalmas dallama, csitul Benned egy fájó érzés. Tompul és eltűnik lelkednek mély sebe, amit eddig hatalmas türelemmel Magadban hordozoltál. Úttalan utakon járt szíved, lelked egy nagy magányos fa árnyékában ült elmúlt éveid alatt. Mindig vártál és vágytál valakire, aki talán Nálad is jobban él, lobban, lángol és porba hullva újjá születik, mint egy Főnix madár. Tudd: ez az érzés, ez a vágy az igaz és egyetlen egy, Istentől kapott szerelem.