Álmaidnak mélyén

Mindig őriztél mélyen magadban egy nagyon mély álmot, amit még sosem mertél megálmodni. Éjjel mindig emlékezni vágyik szíved. Lelkedben régóta egy kalitkába zárt madár várja a pillanatot, mikor szárnyat bontva el dalolhatja szívének ős-dallamát. Vigyázol erre a madárra, mert Ő csak annak dalolhat, akit még Önmagadnál is jobban szeretsz. 

Szerelemre gondolsz, de az érzés mélyen elkerült. Az egy és oszthatatlan szerelemnek érzése, ami lángra borítja lelkednek szépséges hegyeit. Hegyeken túlra vágyik lelked, útra kelni már nem egyedül akarsz. Szívednek fényében ott van Ő, akit mindig is hívtál és kerestél. Talán egy mosollyal, egy hanggal, egy szemeidben megcsillanó apró villanással: de vártad és hívtad. 

Kezedben egy régi könyv, lapjainak érintés egy emlékezés, ami mélyen érint. Szerelemről olvastál benne, éreztél mélyen, legbelül csodálatos és egyedi érzéseket, de mindez halványulni látszik. Életednek valóságában keresed azt, aki Téged álmaidnak határához elkísér és együtt léptek be ebbe a belső Éden-kertbe. Remélsz, vársz, hiszel és érzel: tudod, hogy Ő van. Te is keresed és Ő is hív Téged. Szüntelenül és némán, hangtalan szavakkal a szívében. Lépj közelebb és engedd, hogy átöleljen úgy igazán!