Ölelésedben lenni

Ölelésedben az Éden-kertjébe érkezem. Mindegy, hogy reggel, este vagy éjjel van, minden pillanatomban ezt az érzést keresem, kutatom. Amit csak Te adhatsz felém, szívednek és lelkednek tiszta ragyogásával. Éjjel elcsendesedik minden, ilyenkor minden hang és apró zaj szinte értünk kiált. Bennünk keresi mély szerelmét az éjszaka csendje. Ajtók és ablakok megtört fénye tükröződik arcunknak élén, élesen és minden félelemtől mentesen ébren álmodunk ebben a meghitt pillanatban.

Ajtónkon most már nem kopogtat senki, ölelésünk csodálatossága ilyenkor óceánná lesz. Gátakat emeltünk egykoron lelkünknek szépséges mezején, de ma már minden szabadon éli meg mindenkori jelen önmagát. Érintés: milyen mély érzés, amiben minden sejteddel-atomoddal jelen vagy ebben az örökkévalóságtól kiérdemelt pillanatban. Életünk a pecsét ezen a megsárgult papírlapon, amin írott szavakká lettek szívűnknek érzelmei. Most éppen hallgatunk, befelé figyelve egymás szívének dobbanására.

Nyakadnak vonalát érintem, ilyenkor még szaporábban kezd dobolni-zakatolni a szív, a néma és hallgatag szemtanú, aki minden pillanatával jelen van. Finom illatod lengi körbe a testemet, így alakul  át egy illat ebben a pillanatban egy végső megtapasztalássá, amiben mindketten jelen vagyunk. Falióránk kattanó percei már magunk mögött hagyva némán integetnek felénk, mint megfáradt mérföldkövek egy végtelen úton. Hallgatunk és hallgatózunk, itt és most együtt egymás jelenvalóságába. Nincsen elmúló idő többé, nincsen elfojtott bánat és túlcsordulni akaró könnycsepp, csupán Te és Én. Maga az Örökkévalóság!