Lélek láng

Lélek láng, ami tüzet lobbantott lelkednek néma udvarán. Várakozásod, végtelen türelmed így lett érzéseidnek oltára, amelyen egyszerre őrzöl szívedben és vigyázol engem. Óvsz és féltesz, tudom, mert érezlek mélyen a szívemmel. Halk sóhajodban ott vagyok, szemeidnek ragyogásában lobbanok, mint elmúló éjjelnek csendes susogása.

Nem kellenek már szavak, így is tudom lelkednek kérdéseit és szívednek válaszait. Távol vagy tőlem, de mégis oly’ közel, szinte lelkemmel átölellek, bárhol is jársz. Testemmel követem utadat, amit előttem halk lépteiddel megjártál. Követlek és egy azon pillanatban Rád emlékezek, mert a szívem és a lelkemnek igaz szava lettél. Ösvényeket jártunk, megélt érzéseinknek elültetett fáit könnyeinkkel locsoltuk.

Talán nem volt minden hiába! Lényedben ott van az igazságnak hívó és valós szava, amely egyszerre hív és átölel. Tudom, mindig vártál rám, hol titokban, hol álmaidnak mélyén, de vártál engem. Éjjel van, túl az éjfélnek csodálatosan misztikus varázsán átlépve érzem, hogy lelkeddel megérintesz. Én most is ott vagyok lényem teljességével, mélyen a szívedben, mélyen a lelkedben.

Imára kulcsolod kezed, tudom, most is rám gondolsz éppen. Hívsz, és egyszerre kérdezel: milyen tiszta vagy Te különleges Angyal, aki életemnek része lettél! Szemeid lehunyva, így még mélyebbre engedsz magadban, belépek lelkednek kapuján, így közeledek lényednek legmélye felé. Itt állok a szívednek ajtaja előtt és kopogtatni készülök éppen, de már nem kell, mert ajtód nyitva áll! Ragyogásodban elmerülve szívednek fényébe lépek Veled! Oda, ahol már az Angyalok kitárt szárnyakkal énekelnek. Otthonom lettél, Benned végleg hazaértem!