Havazásban sétálva

Lépteidben minden ott dereng, múltad és magányos jelened. Frissen hullott hóban lépkedve távolodsz attól a pillanattól, amiben szíved már nem mártózik meg soha többé. Érzések vad viharában álltál, lelkedben apró, de annál mélyebb törésekkel kerültél szembe önmagaddal. Vigaszt, reményt és megértést vártál halkan és titokban. Lépkedsz a frissen esett havon, mindent elborít a vakítóan tiszta és fehér fény: lelkedben újra önmagad dallamát hallgatod. 

Emlékeidben már nem a múltat keresed, engem idézel mostantól mélyen magadban. Egyedüllétednek kicsi szobájában mikor teljesen egyedül vagy már nem riaszt többé sem fájdalom, sem érzések és lelki fájdalmak áradó folyama. Belső lélek- folyódnak partján álldogálsz, némán és hangtalan. Emlékszel mit meséltem és mondtam Neked? Emlékezz szavaimra: mindig a jelenben élj! Próbáld kezeddel széthúzni magad előtt az életed színpadán a nagy függönynek néma takarását: lásd meg újra a fényt! 

Sétálsz és most is ott vagyok Veled, mindenkor és minden időben. Egy elmúlásra ítélt mozdulatban, a szemedben szikrázó, frissen hullott hó kristálytiszta fehér takaróján. Lelkeddel hívsz engem és a szívemmel válaszolok, ezek a hangtalan és néma szavak. Közös nyelvet beszél és érez szívünk, mindketten önmagunk lelkének mélyén magunkban egymásról beszélgetünk. Hazafelé indulsz, lépteidben jelek sokasága rejlik, amik valós és igaz önmagukat adják a világ felé. 

Hazaérkezel, kezed- ajtód kilincsén, bőrödnek bársonyán a hidegnek még hűvös lehelete. Szemedben a belső lelki békének csodaszép madara éppen szárnyat bontani készül. Talán nem volt minden hiába való, minden tetted és létednek megmutatkozása szívem felé üzenet és egyszerre kiáltás. Itt vagy és Én is ott vagyok, érted és miattad! Figyellek Téged belső szememmel. Érezlek, mint égbolt a tovaszálló bárányfelhőket. Az ég felé emeled tekinteted, még egy utolsó pillanat a belépésed előtt házadnak ajtaján.

Mosoly rajzolódik ki csodaszép arcodon: tudom, ez lelkednek fénylő mosolya felém! Újra otthonodba léptél, de ma már nem vagy egyedül. Mélyen Magadba emelve őrzöl és féltesz engem. Örök jelened vagyok!