Emlékedben élek

Emlékek, érzések, képek és pillanatok, érzések, közös álmok. Lelkednek szobájában őrzöd. Ritka pillanat Nálad mostanában a szerelem. Várod Őt, mint egy megfáradt vándort, kit elküldött Hozzád az élet. Miközben vacsorát készítesz, akkor is emlékeidben kutatsz, keresel engem. Még nem voltam az életedben, még nem láttál, még nem érintettél, de mégis, Benned élek. Vársz rám türelemmel, szívedben magányod madara éppen szárnya szegetten várakozik, repülni akarna, de nem teszi, mert még fél legbelül.

Mondd mitől félsz igazán? Csalódásaid sebei talán még mindig nem gyógyultak be szívednek mélységes erdejében. Tükör elé lépsz, hajadon végig simítasz, csak nézed némán és hangtalan Magad. Elmerülsz Önmagad látványába, szemedbe könny szökik, mert érzed a múló Idő zakatolását lelkednek mélyén. Kinti zajok törik meg a csendet, melyben elmerengtél eddigi éltednek csalódásai és történései felett, mondd, kinek tartogatod szerelmed igaz kincsét?

Telefonod látótávolságban Tőled, közel, de mégis oly’ távol van. Hívást vársz, egy hangot. Szívednek ismerős hangját, aki újra megszólít és átölel. Tenyeredben életednek vonalai rajzolódnak ki. Olvasni szeretnél belőle. Faliórád hangja ismét megmutatta, hogy a múló Idő telik és múlik. Minden elhalványul lassan.

Este közeleg, minden nap vendégként kopogtat be szobád ablakán, Ő köszönt Téged. Egy belső mosoly jelenik meg csodaszép arcodon. Érzed, hogy a szerelem lelki érintése egy karnyújtásnyira van Tőled. Miért nem engeded be szívednek vigaszát? Lépj közelebb, érintsd meg, öleld át. Vétkezz és ébredj vele egy új napra. Lásd meg Magadban a várva várt csodát!