Hívlak Téged

Csendben várok Rád. Befelé nézek éppen, lelkemnek hallgatag völgyébe, ahol emlékeimet őrzöm. Szavak nélküli pillanatokban élem meg jelen önmagam. Érezlek, tudlak és így hívlak szüntelen. Szívem dobbanásának visszhangja messzire kiáltja szerelmes dallamát. Lelkemmel írom üzenetem, szívemmel várlak. Szüntelen Hittel és végtelen alázattal, Téged, szívemnek ragyogó csillaga.

Ébrenlétem pillanata Benned fogan és bont Angyali- szárnyakat. Szépséges lelked átölel, szívednek ragyogása simogatja arcomnak vonalát. Álmok és a valóságnak apró sziluettjei keverednek és alkotnak egy teljes egészet. Szeretet és szerelem ötvöződik a jelen valóságában és mélyen bennem. Lehunyom szemem, így még jobban érezlek, hívlak és kérlek, hogy érints meg és ölelj Magadhoz!

Éjszaka közeleg, színei már egy függönyt húznak az égboltnak csodálatos kék színére. Egy elmúló nap ismét a végéhez közelít. Ablakom előtt ülve nézem a Naplementének egyedi varázsát. Érzem, itt állsz mellettem. Lelkednek kivetülése alakot ölt előttem, nézlek és csodállak, mert csodám, Hitem és mindenségem lettél. Lényednek Angyali- szépsége meggyógyítja minden bánatom, várlak Téged!

Álomra hajtanám fejem, de még most is Téged látlak lelki- szemeim előtt. Érezlek, ahogyan végig simítasz hajamon, hangodnak lágy dallama elringat és magába emel. Lelkeddel gyógyítod sebeimet, szíveddel újabb álmokat álmodsz szívemnek legmélyébe. Sors vagy Isteni akarat ez, nem tudom, hogy miért kellett eddig várnom Rád, de megtaláltalak! Hívlak magamba, lényem legmélyébe, hogy mostantól szeress és őrizzél engem!