Lelked pillangói

Lelkednek kalitkája már nincs bezárva. Lényedben végre szabad vagy! Emlékeid előtt sorfalat állnak szépséges érzelmeid, de fájdalmaidat ma már a múltad fájának lombja takarja. Elmúlt valami, a végére ért. Kicsit megkésve, talán nem véletlenül! Életedben kötéltáncot jársz, feledni akarsz, de közben mindig emlékezel: szívedben semmi sem múlt el nyomtalan!

Ébredni kell a szívnek, álmodni továbbra is szépséges álmokat a léleknek. Így leszel újra szabad! Lépéseidet már nem az elmúlásba hajló csalódottság vezeti. Felnőttél önmagadhoz végre: tudod, kivagy és kit szeretnél! Érintéseket őrzöl bőrödnek bársonyán, amik részeddé és lelkedben emlékeiddé lettek. Szabadulni akartál tőlük, de még sem voltál rá képes, szívednek oltárán belső esküd kötött.

Lépdelsz felszabadultan életednek Éden- kertjében, emlékeid mélybe hulló szirmai között. Talpadon érzed az érintésük bársonyát, most már tudod jól: mennyit ér, aki igaz és önzetlen, mint elhulló szirom a  szépségével, emelni akar Téged! Figyelmed befelé fordítod, látni és érezni akarsz annyira mélyen, mint még soha sem, ebben az elmúló életben. Hallgatásod szinte megtöri a jelen csendjét: az Angyalok vigyáznak most is Rád! Élj újra tiszta szívedből fakadóan és ne nézz vissza többé soha már!