Ébredő szíved

Terheidet letéve a szobádnak sarkába, hirtelen rádöbbensz: szívednek kapuja újra nyitva áll! Lehunyod szemed és a ragyogó napfényt keresed, arcodon végigsimítasz, táncot jár bőrödnek bársonyán az ébredő tavasznak fénye. Lelkedben valami nagyon mélyen felszabadult. Érzed, hogy Női mivoltodban újra kiteljesedtél. Emlékeidet szívedbe mentetted el, fájdalmaid húrjai már nem játszanak többé magányos dallamot. Élsz, létezel, szárnyadat kitárva szíveddel nem menekülsz többé semmi és senki elől.

Városod  jellegzetes hangja már Beléd íródott, házak ablakában még tükröződnek emlékeidnek lenyomatai. Behunyt szemmel is tisztán érzed, hogy éppen merre jársz. Lépéseidben ott van a jelen, a múlt, amit lezárva tettél lelked könyvtárának polcára. Szemeidben a házak tetején megcsillanó fény egyedi sugara látható, szívedben újra érzel. Félelmeid még nem múltak el, talán sokat csalódtál. Szerelmet találni és élni szeretnél, nem elbújni a holnap elől. Álmokat álmodsz, őrzől és dédelgetsz szíved közepén.

Szívemnek hívó szava éppen Feléd tart, mint egy megírt szerelmes levél, amelyben őszintén vallok lelkemmel tiszta érzéseket. Nem érintettelek, nem éreztelek még soha sem. Szobámban ülök én is, éppen Rád gondolok. Hallgatom szívemnek üzenetét, melyben válaszokat várok. Kérdéseim már elhalványultak, lelkemnek érintése szívedig elér. Érzed a törődésemet, hogy mennyire figyelek Rád. Elmúló időben vagyunk, de szívünk szerelme az Időtlenségnek- hegyein túlra repíti lelkünket. Mindkettőnket a szerelem völgye tárt karokkal hazavár.