Hozzád indulok

Utamnak vonalai már kanyarognak előttem, indulásomra várnak. Árnyék vetül a szobám falára, néma hallgatása időtlenül jelen van, engem néz és figyel. Emlékeim életre lobbannak, ők is a fényt keresik. Ösvények és jelek, amik vezetnek és egy azon pillanatban hívnak, már nem ringatnak tovább. A hajnal az égre robban, az elmúló éjszaka sötét vászna még mindig sok fájdalmat és ki nem mondott vallomást rejt magába, titkolódzása szinte a szívemig ér. Címedet ismerem, utamat magamba rejtettem és tudom, hogy merre és hol keresselek, de mégis van bennem egy belső félelem: szívedhez méltó leszek? Tudom, aggódásom felesleges, mert tudod jól, mennyit érek a lelkednek mélyén. Életemnek igaz vallomása önmagam vagyok. Hitem és önzetlen szerelmem már képzeletemben ajtódon kopogtat.

Kulcsomat keresem, emlékeim már réges- régen a szívemnek titkos szobájában hevernek. Érzések és keserű csalódásokat megélve mégis tisztának érzem magam. Ajtóm zárul és vele együtt a magam mögött hagyott múltamnak minden rezdülése. A fények alig ébredtek fel, az éjszakának misztikus rajzolatai váltakozva vetülnek arcomra. Fények és a sötétségnek érdekes villanásai, lépcsőházam ajtajáig kísérnek. Utcára lépve nagy levegőt veszek, kilépek egy új világba. Szívem dobbanásában minden szerelem benne van, amit így, ebben a pillanatban küldök újra Feléd. Érzem illatodnak mámorító csodáját. Testednek jelbeszéde egy nyitott könyv szívemnek oltárán. Lépéseim életre kelnek, indulok Hozzád! Egy álom válik most valóra, nem csak álmodom, hanem élem is a régóta dédelgetett álmot. Vágyaim és álmaim, titkaim hű őrzője mostantól Te vagy!

Vasúti sínek villóddzanak, a felkelő Nap fénye ragyogó fénnyel vonja be őket. Aranyszínben tündököl az előttem álló út, ami Hozzád elvezet, és minden percben egyre közelebb hívogat lelkednek kapuja felé. Kitártam szívemnek ablakát, szabadon ragyog lényem csillaga! Boldogtalanságban vágtam neki utamnak, de bennem villan a remény és a szerelemnek fénye, hogy Veled minden pillanatomban az égboltig emelkedek. Szemeimben arcodnak vonásai mutatkoznak, mint jelek, amik vezetnek előttem álló, hosszú és számomra ismeretlen utamon. Minden lépés egy újabb elszakadás az eddig megélt élettől, amiben elmerülve csak a fájdalom keserűsége simogatta arcomat. Tudom most is, hogy szerelmes érzéseidnek ölelésével vársz, hívsz és feloldozol lelkeddel minden bűnöm alól. Hívsz és átölelsz, szíved mélyére zársz. Ettől a pillanattól kezdve, most és mindörökké!