Szíveddel hívj

Kora hajnal van, ébredni akar a vágy és a szív önmaga reménytelen szerelmével együtt. Szavaidban a múltnak régi, sosem múló érzése: emléke mindennél jobban jelen van és bárhol is legyél, ott van Veled, mindenhová elkísér. Az utca zaja már ébredni akar éppen. Néma és önmagad fájdalommal teli álmába, félig ébren lévő lelked ismét elmerül. Ilyenkor minden csak egy apró jelre vár. Kezedben tartod csalódásaid keresű sebeit, még mindig szorítod, nem engeded el, de mégis, mire vagy éppen kire vársz? Múltad magad mögött, a jövőd előtted áll, de a jelenben próbálj élni, igazán lenni, teljes lelkeddel,- szíveddel egy életen át! Befelé nézz szemeiddel mélyen, önmagad lélek- óceánjának mélye felé!

Készülődsz napi utadra, ami előtted áll. Megkezdett ösvényedre lépve folytatod elmúló életednek újabb szakaszát. Szívednek mélyén még sebeket hordasz, enyhíted talán sosem múló fájdalmaidat egy belső mosollyal, ami arcodra rajzol halvány, de mégis látható árkokat. Jeleket hordasz testeden, lelkeden. Minden szépség, amiről azt hiszed, hogy a múltnak fájdalmába veszett, még most is jelen van szívednek féltve őrzött oltárán. Esküre emelted egykoron kezed, önmagad felé tettél ígéretet: sosem adod fel önmagad Igaz- ösvényét! Szeress újra tiszta szívvel egy olyan lélek felé, aki megbecsülve Téged a csillagok közé emel. Szerelmednek hitted azt, aki nem volt méltó szereteted tisztaságára. Szívednek kapuját csak igaz szerelem nyithatja!

Tükröd előtt állsz éppen, farkasszemet nézel jelen és elmúlt önmagaddal egy azon pillanatban. Próbálsz mosolyt csalni arcodnak szépséges vonására, de még mindig nem sikerül, mert a szíved jégtáblák között vergődve keresi megújulni akaró, tiszta jelenét. Mennyi mindent veszítettél, mennyi mindent tapasztaltál! Ígéretek és üres szólamokká lett szavak összetört szilánkjai lelkednek zsákjaiban hevernek, őket cipeled még most is magadban! Hidd el nekem, nem érdemes! Lépj ki ebből a dohos, sötét szobából, ahová fájdalmaiddal együtt zártad be magadat! Élj és ragyogj újra, legyél fénylő csillaga annak a Férfiúnak, aki szívébe zár és az Örökkévalóságnak Éden- kertjébe emelve Téged büszke lesz Rád, és szívében hordozva csak Téged akar!