Felismerések

Utakat jártunk be mindketten, hol egyedül, hol magányosan, de mindig hatalmas felismerésekkel a végén. Érezni akarunk mindent, amitől igazán Embernek érezzük önmagunkat! Szívünk érinteni és magába zárni akarja azt az egyedi és megismételhetetlen érzést, ami a fellegekbe repíti! Élni, lenni kellene igazán mélyen, annyira, hogy egyedi jelekké váljunk egymás életében.

Emlékek sorakoznak lelkünk könyvtárának polcain. Leveszünk belőle egyedi köteteket, fellapozva ismét átéljük az egykoron megtapasztalt, együtt átélt Éden- kertjének minden villanását, ízét és zamatát! Szívünk néha telhetetlen és egyszerre követelődző, de a lélek őszintén jelen van, néma hallgatása bölcsességét mutatja felénk. 

Együtt egy pillanattá lettünk! Érzéseink, mint bársonyos kesztyű a kezünkön, úgy simul arcunkra és egész lényünkre. Itt és most, ezen órákban is együtt emlékezünk! Sétáltunk, elmerengve váltunk eggyé az akkor megélt pillanattal. A felszínen egy láthatatlan és elcsendesedett óceán van jelen, ami lent a léleknek tengeri- mélységében hatalmas hullámokat emel szinte az égnek boltozatáig.

Reményekkel kelünk és ébredünk. Utakat járunk be, de nagyon sok ösvény még előttünk áll! Létünkben várakozunk, vagy éppen cselekszünk. Valamikor a tett és cselekedet harmóniában áll egymással, valamikor pedig minden összeomlani látszik! Szívünk mélyén sosem felejtünk! Lényünk kifogyhatatlan archívumában már Örök- mécsesek gyúltak! Utat mutatnak az éj sötétjében az Angyalok- kertje felé.