Álom vagy valóság?

Az ébredésnek korai reggelje már régen magunk mögött, de ennek ellenére még mindig együtt álmodunk. Álmokat adunk át egymás lelkébe, életre keltjük őket és szárnyakat adva nekik, szabaddá engedjük mindegyiket, akár a szárnyaló képzeletünket. Amikor megérintesz, újra szabaddá leszek önmagam mély börtönében, ahonnan mégis van szabadulás és új élet, amit eddig még nem is sejtettem. Érzéseket és vágyakat dédelgettünk egymás felé, ébredéskor minden új értelmet nyer és tükörbe néz ilyenkor a lelkünk, hogy lássa végre, ki az Ő szerelme, aki éppen közelít felé. 

Előtted ülök a szobádnak szőnyegén, érintem azt a csodát, akiről éber álmot álmodok minden napomnak újabb reggelén. Arcodnak vonásait érintem, látom és olvasom, mint nekem címzett, olvasatlan és el nem küldött levelet, amit Szíveddel írtál és a lelkeddel dédelgettél felém, mint szerelmes érzésedet. Bátorságot adtál, hogy megtegyem azt, amire titokban vágytam, megérintettél kezeddel. Életet adtál belém, és érzéseket rejtettél mélyen szívembe, amikor elérkezettnek érezted, hogy az enyém legyél. Kezednek érintésével átélted zakatoló szívdobbanásomat, ami feszegette szerelmünknek meglévő határait.

Utakat kerestem Feléd, de óceánokat találtam: a szerelmünk tengerét! Szerelmet kereső lelkek vagyunk, vágyakozunk egymás szíve felé! Egyszerre ébredünk, és egyszerre álmodunk valósággá lett álmot. Kérdéseink egyre inkább elhalványulnak, érzéseink hatalmas óceánján a szerelmünk hullámai már a csillagokat akarják érinteni, ilyenkor egymást akarja átélni a halandó és az Örök végtelen! Álmodja rajtunk keresztül újra és újra magát az ős- szerelem! Minden pillanatunkban jelen voltunk szívünknek minden szerelmével, de emlékeink álmát még féltve őrizzük. Úgy, mint egy soha el nem múló emléket, amit életünknek falára együtt festettünk fel szerelmünk egyedi ecsetjével!