Szívek randevúja

Elindulva otthonról még ébren álmodom. Kezem a zsebembe keresi kulcsomat, a zár hűvössége érződik kezemnek fején. Érzem a télnek apró, de annál nyirkosabb leheletét. A testem megcselekszi az elmúló mozdulatok ismétlődő, szinte egyhangú sorozatát, de a lelkem már közben álmodik. Álomból ébredve a reggelnek korai ébredése után is még újabb álmokat építek magam köré. Ébresztőt fúj bennem ilyenkor a hétköznapiságnak megkopott arca, de lelkem már új dallamot dúdol Feléd. A hajnalnak lobbanó fényében a szerelmed ismét szárnyat bontott. Életre hívtad bennem saját Önmagad, legmélyebb álmát! 

Kilépve az utcára a körülölelő zajokba elmerülök. Már nem érintik lelkemet, nem fáj szólamuk, amik hamis dallamokat dúdolnak felém, csak is Rád gondolok! Szemeimben a vágyakozásnak ős- pillanata lobban életre. Érted teszem meg halandó utamat, miattad lépek rianó jégnek megrepedt táblájára, hogy akár életemet is kockáztassam azért, hogy újra érintselek! Hozzád igyekszem, a lelkedből fakadt és elküldött hívó szóra, amit elküldtél felém. Lábaimnak ritmusos lépései megtett vallomásai egész lényemnek Feléd, hogy tudd: még most is érintelek, érezlek és kérlelően hívlak Téged, pedig Hozzád tartok éppen.

A mögöttem hagyott utcák zaja eltompulni látszik, az utcák ember- tömege már nem irritálja lelkemet, csak Téged látlak mélyen magamban! Számolom vissza a perceket, minden lépésemmel újra és újra érintelek és egy azon pillanatban ölellek is szorosan Téged! A szívemnek hatalmas dobbanása hirtelen visszahúz a valóságnak jelenébe, újból a valóságban találom magam, szemeim szinte egy pillanat múlva már Téged keresnek. Már látlak Téged! Megállok hirtelen. Téged csodállak! Elmerülök szépségedben. Azon töprengek, hogy ezt a csodát mivel érdemeltem ki? Milyen ajándéka vagy Te az életemnek?

A szívem indulásra késztet, már csak lépések választanak el Tőled. Hirtelen megpillantasz! Szemeid ragyogása fényt borít körém, a szívednek dobbanása lelkem- templomának tornyában kongatja el legszerelmesebb dallamát. Ki vagy Te, gyönyörű lélek- Angyal, ki éppen kitárt szárnyaiddal itt vagy velem és ennyire mélyen a szívembe látsz?