Szívünk nyomai

Szívednek, titkaidnak kis szobájában ülsz, kényelmesen az elmúlóvá lett éveknek hűvös, megkopott foteljében. Álmodni mindig és mindenhol lehet, de tényleg akar a lelkednek legmélye megmutatkozni? A megkapott válaszok katonás sort öltenek magukra, némaságuk önmaguk kérdéseire a valós felelet! Mindig is Hittél erősen hívő pillanataidban, akkor talán a legjobban, amikor semmit sem vártál vagy éppen reméltél.

Önmagad állított emlékeid tornyában üldögélsz egyedül és várod elmúlóvá lett múltadnak titkos üzenetét. Várakozni meg tanult szíved, de élni igazán tudsz-e már életednek jelenében? Szívednek tűzpiros színe életednek talán egyik legfontosabb szimbóluma, benne minden ott van arról a pillanatról, hogy Te valójában ki vagy? Igazán szerettél volna mindig élni, lenni, érezni és boldognak lenni.

Elérkezett az idő, most Rajtad a sor, ébreszd fel mélyen alvó, elmúlóvá lett önmagad! Pirosba öltözött szívednek dobbanásai apró lépésenként koppannak a múltnak márványkövén. A lelkednek belső palotája már ragyogó fényekbe öltözött, várnak Rád kitárt karokkal a jelen pillanatának szerelmes érzései. Érezzél úgy, mint még soha eddigi léted során! Álmodd újra önmagad szerelmes Angyalnak a tiszta szeretetnek hófehér oltárán!