Nincsenek véletlenek

Egész életünkben vártunk. Hol magánytól terhelve, így hajolva el önmagunk lelki bánatának árnyékából a fény felé. Akár egy szomorú fűzfa, aki saját álmait keresi és siratja el minden egyes pillanatában. Álmodni csak tiszta Szívvel lehet. Lehet másképpen is, de az már nem valós! 

Mindig reméltünk és vártunk lelkünk valós álmára és az Igaz-lélektársnak eljövetelére. A napok, mint megkopott malomkövek, olyan lassan gördültek előttünk, helyet készítve így az új pillanatnak, amit szívünk legmélyén még önmagunk előtt is titokban tartottunk és félve őriztünk. Vártunk és elérkezett Ő.

Az álom valósággá lett, kérdezni már nem fogunk lelkünk legmélyebb tavának tükrétől. A valós válaszok érzésekké alakulnak hirtelen. Az álom, amely eddig velünk dédelgette és őriztette éltének minden egyes magányos pillanatát, hirtelen önvalóra ébredve kilépett a szívünk ajtaján. Feléd! Hozzád.