Őszi érzelmek
Az ősznek egyedi színei új színekbe öltöztette a tájat. A fák lombjai, mint sűrű ecsetvonások sokasága mutatja felénk egyedi arculatát. Mélyen a lelkünkben még él a nyárnak egyedi varázsa és mámoros, édeskés illata, de a szívünk már újból ajtót nyitott az ősz felé.
A nyár magunk mögött hagyott, el nem múló dallama egyre jobban elhalkulóvá lesz. Érzelmek és új érintések ébrednek fel bennünk. Egyszerre kerül felszínre az ősznek varázslatos szín világa, amely festménnyé alakítja át a körülöttünk létező világot. Magunkból adunk új színeket a tájhoz!
Amikor beköszönt az ablakunk apró résén az ősz, szinte elfeledett titkok kapnak erőre bennünk. Érzések, amik egykoron belénk égettek jeleket, ma már megbocsájtással önmaguk felé barátként ölelnek át bennünket. A megnyugvás időszaka ez a csodálatos évszak.
Voltak megválaszolatlan kérdéseid egykoron? Amennyiben nem, akkor most tedd fel a varázslatos színekbe öltözött fák ragyogó lombjai felé! Kérdezz Tőlük és végül önmagadtól, kérdezz önmagad lelkéhez fordulva igaz válaszért! A megnyugvás egy harmonikus pillanattá lehet így benned!
A fák lombjainak egyedi színei jelek, amik mindenben a jót adják a világnak. Az elhulló falevél elhagyja megszokott otthonát, megnyugodva hull alá a fának ágairól a mélybe. Minden elcsendesül. Nincsen ilyenkor már kétség, sem fájdalom. A tisztaság van jelen egyedi színekbe öltöztetve.
Sétáltál valaha a lehulló falevelek zuhatagában? Érezted a lenyugvó Napnak őszi érintését? Életedben megtapasztaltad úgy igazán az ősznek egyedi illatát, amely szinte a lelkedig ér? Amennyiben nem, tedd életednek kihagyhatatlan és varázslatos élményei közé, emeld magadba ezt a szépséget!
A nyár már előkészítette a helyet az ősznek. A változás lehelete már a tarkónkon érződik. Ilyenkor készít az Ember számvetést önmaga gyarlóságairól és mindenről, ami miatt egy napon szembe is kell néznie a tükörbe pillantva Igaz Önmagunkkal!
Ébredve reggel a nyitott ablakhoz közel, szinte érezni lehet így az ősznek illatát, ami a leírhatatlan pillanatok egyike! Az álom talán gyorsabban múlik ilyenkor, de nincs mit megbánni a világ felé. Az ősz a felismerések és igazán megérett pillanatok összegződése. A bátor lélek ilyenkor új utakat talál, remél és bízik!
Az őszi táj már estefelé közeledvén egyre jobban visszatalál önmagához. Minden más, mi egykoron fontossá lett, ma már elmúló pillanattá nemesedik és nem talál többé vádaskodó szavakat önmaga felé. Minden megtalálta a helyét és valós szerepét ebben a hatalmas színházban, amit életnek és világnak hívunk idelenn, ebben az elmúló, de mégis csodálatos létidőben.