Érkezés és újraindulás

Kezdet és vég. Születés és elmúlás. Megérkezés és végül útra kelés! Álmodás és ébrenlétbe hajló felismerések végtelen láncolata, ami körül ölel bennünket. Pillanatok sokasága életünk, amely egyszerre két kézzel simogatja arcunkat.

Önmagába hajló szeretettel ringat el mindannyiunkat létünk mindenkori rezdülésében a bennünk élő végtelen. Életek, emlékek sokasága várakozik ajtónk előtt. Kopogtatni nem mer senki sem. Némán, hangtalanul álldogál a szív és a lélek.

Várakozunk és hívunk egy pillanatot, amely végre felszabadít bennünket az életünknek jelen ketrecéből. Mi építettük ezt a kalitkát? Miért nem vettük eddig észre valódinak hitt, ál- arculatát? Mitől roppant össze bennünk az egykori egyensúly? 

Kérdésekre készülünk egyedi válaszokkal, de az életnek adott pillanatában minden semmivé lesz! A remélt jövőtől sokat várunk, egyedi kopogással jelzünk felé, de a némaság rekedt, megtört hangja válaszol felénk. Hangjában a megfásult kopottság fellelhető, ma már Ő sem álmodik!

Minden ébredés egy új napnak kezdete, egy új startvonal. A holnap egy esély arra, hogy jobbá lehessünk önmagunk és egymás életében. Mi tart bennünk vissza döntéseket? Mi az a megtartó erő, amely még mindig nem enged szabadon, utunkon?

A felelősség nem csak egy ember lelkére hárítható. A közös együttlétben közösek a felismerések és a hibák! Sajnálatos, de mégis valósággá lett árnyékának nyomasztó súlya. A szívünkben van egy dobbanás, amely mélyen kel életre, de annál felszín közelibb módon lükteti és dobolja szerteszét fájdalmát.

Minden pillanatodban megérkezel és azonnal útra is kelsz! Minden lépésed egy újabb ösvény, amely elmúlásba hajló élet pillanattá válik és így indul el végre jelen önmagad felé. Boldog voltál valaha? Boldoggá szeretnél lenni? Szeretnél szebbé lenni? Élned kellene végre, úgy igazán őszintén és végre szabadon! Merj újra Önmagad lenni! Vesd le álarcod!