A kapun túl

A titkok ajtaja rejtelmekkel teli. Egyszerre érdekes, misztikus, kíváncsisággal rejtekezett belépő kapu egy régóta várt és áhított jövő felé! Létezik ez a jövőkép valahol igazán? A gondolataink végtelen tárházában nagyon sok minden jelen van. Emlékek, érzelmekkel párosult pillanatok, amik aztán évekkel később is örök lángként lobbannak bennünk!

Egész életünkben a várakozás egy eltelt idő után fárasztóvá lett és megrekedt a lelkünk mélyén. Örök láncolatok hullottak porba, mélyen magukba rejtve a megalázottság furcsa és megfásult arculatát. Mennyi érzés és lelki pillanat már elmúlt, amitől egykoron boldogok voltunk! A felidézésnek pillanata mindig megható és nemes, mivel a Szív és a Lélek emlékezik!

A kapu kulcsát keressük egész életünk során! Éveink múlásával a tapasztalataink egyre nagyobb pillanatokká lesznek! Próbálkozásaink, amik igazán őszinte emberi lélekre vallanak élményekkel teli megtapasztalásokból Tanítássá érnek! A tiszta és őszinte szó, amely egyszerre a jelen és a múlt lenyomata, de egyúttal a jövőnek kezdete is dörömbölni kezd lelkünknek ajtaján. Vágyakozik felénk!

A kulcslyukon a Fény egy sugarat kelt életre szemeink előtt. Amiben minden benne van! A jelenség beágyazott pillanata, amely bennünk bont szárnyakat, életre kelve egy eddig nem tapasztalt színeket mutat felénk. Minden szín egy új ismeretség, egy új érintés, egy új érzés és dallam, ami a mélyen a Szívünk és Lelkünk belső harangját kongatja meg, jelezve így Önvalónk ébredését! Ébredni kell!