Léleknek rózsája

A léleknek rózsája.

A lány azon a délután teljesen új pillanatát élte meg az életének. Gondolatok sokasága kavarogtak lelkének mélyén. Érzései a szívéig hatolva heves dobolásba kezdtek. Érzett és átélt valami egészen új pillanatot, amiről már azt hitte, hogy örökre és végérvényesen elveszett!

Reményei és vágyai az elmúlt évek megfáradt súlya alatt az emlékeinek archívumába kerültek. Néma hallgatagságba burkolózva és elfedve így önmaga mélyről fakadó magányát. Bátorság kell ahhoz, hogy igazán éljünk és szárnyaljunk egy közös pillanatban!

Készülődve a várva várt délutánra újra hinni kezdett önmaga elveszettnek hitt szerelmébe, ami ismét megfogant lelkének és szívének legmélyén. Érzéseit mindig titkolta, talán sokat csalódott? Egy őszinte pillanatában elárulta önmaga érzéseit, mert a szemében újra a szerelemnek vágya ragyogott!

A lélek virága mindent elmond önmaga szépségével. Virágot adni és kapni megtisztelő és egyúttal felemelő pillanat, egy Igaz és őszinte vallomás! Szavak nélkül megtett, érezhetően szenvedélytől és vágytól fűtött mozdulat. Egy apró, de annál mélyebbről fakadó figyelmesség az imádott Hölgy felé!

A várakozása feszült volt és rendkívül szépségekkel átszőtt. A szív tavának feszes tükrében minden látszik. A múltnak elmúló emléke, a jelen pillanatának álomszerű, de valósággá lett szerelme és a hitt és remélt jövő.  A kedvessel, aki a szívünknek mélyén bontott éppen Angyali szárnyakat!