Legendák, régi korok

A legendák ma is itt élnek bennünk. Velünk dobban a múltban hagyott Szív utolsó, harcban elesett végső dobbanása! Emlékeink tárháza néha kontúros, tiszta színekben ragyogó vagy egy csiszolatlan gyémánt. Bennünk élnek oly’ pillanatok, amiket az erdőnek vad mohája magába rejtve mohón és szinte észrevétlenül eltemetett! Az elmúló időkben még legendák születtek! Régen Férfiúvá nevelődött egy ifjú kamasz, akiből aztán egy eljövendő napon felelősségteljes Édesapa, családfő és rendíthetetlen harcos született!

Megváltozott minden! Átértékelődött sok évszázadnak elmúlóvá lett varázsa. Egykoron minden a helyén volt! Érthető és átlátható módon. Kérdéseket vártunk és megkaptunk. Érezni akartunk pillanatok érzéki jelenét és életre kelt egy mozdulat, amely valaki által jeleket rajzolt a Szívünknek legmélyebb bugyrába. Egykoron talán egyszerűbb volt életből a halálnak árkába zuhanni, de merészségében az életnek volt valami tiszta és rendíthetetlen!

Magunk teljességgel megértettük a régmúltban a természetnek hívó szavát. Ma már kérdéseink sincsenek! Hová lett a Szívnek soha meg nem nyugvó, kérdező titokzatossága? Érzéseket egykoron minden pillanatban ezerszeresen lobbantottunk fel önmagunk lelkében, de a jelen kornak pillanatában ez szinte ez egy Édesanya szülésének erőltettet fájdalmával képes csak világra jönni! Miért ilyen nehéz a jelen életnek valóságában igazán lenni és létezni? Mi az, ami ennyire mélyen elveszett?

Az asszonyok és lányok mély szerelmükkel lelküknek mélyén minden napnak pillanatában új színt adtak a világnak! Boldogságuk őszinte és minden érdektől mentes volt! Ma már a Szeretet és a tiszta, igaz Szerelem kimért vásári portékává silányodott! Mivé lettél Szerelemnek ős-pillanata? Mivé adtad el Magad? Zsebedben a 30-ezüstnek hamis csillogása láttatja önmaga hamis és álnok fényét. Tudd: magadra maradtál, minden reménytől megfosztva, kiábrándultan, elesetten, hazug és erkölcstelen módon. Ezért lett elárvult és megfáradt jelenednek őszintétlen és meghazudtolt a valódisága!

Boldogságot régen a  Szívnek mérlegén tették közzé és adták annak, aki kiérdemelte ezt a csodálatosan egyedi, az Égiektől kapott kegyelmi pillanatot. A barátság egy kézfogásban nemesült, így jelezve egymásnak a nyitott tenyér, hogy nem ártó szándékkal közelítek személyed felé. A kézfogás végül egy ököllé forrt össze, jelezve így, hogy akár csatába is indulna! Őszinteségének hűvös és érces lehelete szinte a tarkónkhoz ért és simított acélos kezével egy életre hívott bátor, de nemes mozdulatot!

Bizalom egy olyan szó volt, amiért érdemes volt élni, és ha kellett, akkor halni is akár egy csatatéren vagy hegynek szakadékába. A Nők tiszteletének szépsége lassan megfakulttá lett, megkopott és mély álomba merült. Az illem és a Női lélek tisztelete ma már csak elvétve létezik! Létezik egyáltalán vagy csak régi könyvtárak megérlelt könyveinek lapjain őriznek magányos jeleket? A mai kornak Férfiú szíve már nem érti, és nem érzi a Női lélek halk, alig hallható, de reményteli szavát.

Valahol élnek a legendák. Vannak pillanatok, amikor a jelen kornak Szíve hirtelen, mély álomból ébredve újból felkiált! A jelenben lenni nem egyszerű, mert érezni és élni  a ma embere csak gépen keresztül mer igazán. Képernyők előtt hamis ál-ruhába bújva, ismeretlen arcot öltve. Magányos helyzet ez, amely megtörten veszi tudomásul szinte minden pillanatában, hogy valami végérvényesen elveszett! A régmúltban hagyott emlékekben még dicsőség volt Férfiúként és Nőként élni!

Ma már gúny tárgya és mély megvetés övezi azt, aki ezen az ösvényen járva érezni akarja mélyen magában a múltnak ős-tiszteletét. A hagyományos Férfiú- Női szerep mivé silányodott? Értelmetlenné lett pillanatok báb-embereket adnak a jelen világnak! Talán ez sem véletlen! Erre van igény?- horkan fel mélyen a lelkünkben. Érezni akarjuk újra, amit egykoron magunkénak tudtunk? Szeretnék megélni a tiszta Férfi- Női összeforrásnak őszinte jelenét?

Nézzük mélyen a lelkünknek mélyére! Ott van elrejtve sok-sok életnek hűs pincéjében a régi korok ős lenyomatai! Szépséges szerelmek, érzéki pillantások és vágytól extázisba hajló érintések. Harcos pillanatok megfáradt, és égig érő jelenvalósága. Halálba vagy éppen győzelembe hajló vadsága, a Földnek ős-tisztelete! A hűségnek hamuba hullt igazgyöngye: a lelkünk és Szívünk tiszta és Örökkévaló pillanata! Mindennek kezdete és ős eredete, amelyben Ember született egykoron és érett Lélekké lett végül életének megfáradt, de beteljesedett alkonyán!