Krókuszok esőben

Az eső cseppek, mint apró könnycseppek hulltak alá az égnek boltozatáról. A természetnek könnyei tisztára mossák a mindenkori jelen pillanatát. Tisztulása a jelen életünknek szükségszerű. A felismeréseink mind-mind mérföldkövek az életünk útján, olyan ösvények és lépcsőfokok, amik által eljuthatunk valós és igaz önmagunk felé.

Az út rögös és veszélyekkel teli, de bátorságunk fénye lobban egy reménytelennek hitt éjszakán: indulnunk kell! Kérdéseink hosszú sora mély altatásban várakozik az  igazságnak kapuja előtt. Mindenre kíváncsian tekintünk, de van erőnk igazán megismerni az életnek újabb és újabb csodáit? A jelen pillanat, amiben éppen vagyunk egy magányos érzéssel párosult.

Befelé próbálunk figyelni és hallgatózni, mint az Angyalok. Mosolyunk néha erőltetett és visszafogott, de mégsem felszabadultan őszinte. A csalódásaink belénk vésték örök jelüket! Az életünk múlttá lett általunk! Szerelemmel és tiszta szívvel mindig újjászülettünk önmagunk halandóságában: lelkünk Igaz- Megváltói lettünk!

Megéltünk sok mindent, amit utunk során elénk hozott a végtelen pillanat. Jót és rosszat. Megtanultuk, hogy nem szabad megtorpanni az életnek folyamában: élnünk kell! Merészen és őszintén, tisztán, felszabadulva! Nem szabad korlátokat építeni és ezen életre kelt gátakat élettel felruházni, mert attól a pillanattól kezdve ez már nem élet, csupán egy porrá lett emlék!

A múltnak egy hamuba hullt és elfeledett magányos árnyékává válhatunk egy pillanat alatt! Olyan tettekre sarkalljuk magunkat életünk során, ami lépésről-lépésre elvisz bennünket a belső Fény felé!