Elizabeth magánya

A magányos, zárkózott lány:Elizabeth. Mindig is egy különleges lány volt! Így emlegették Őt ismerősei, akik látták csalódásai és lelki fájdalmai végső jelenvalóságát. Érzékenysége, lelki tisztasága oly’ egyedi volt, mint szépségének minden rezdülései és annak valódi árnyalatai. Önmaga egyedülálló színeit bánatában festette és színezte át sötét színűre. Így fejezte ki magányának keserű mivoltát. Magányossá lett minden pillanata! A szíve régóta zárva van! Annyira óvta és féltette mindig a csalódásoktól, hogy szinte észrevétlenül egy mély álomba zuhant!

Ez a tiszta érzelmekkel átitatott, de egykoron nagyon is boldog Szív! Mivé lettek a tegnapok fennkölt percei és ígéretei? Minden elveszni látszott a számára! A lelke önmaga ellen cselekedve a múlt szakadékának mélyére taszított egy időtlen dallamot. Amely egykoron még élt és jelen volt szívének szerelemmel átszőtt minden egyes dobbanásában. Minden elmúlt már, vége lett! Nincs többé visszaút! Elizabeth ezt gondolta magában egyre többször és ezek után minden egy önvádaskodásba átcsapó, érzelmi villanásba mutatkozott meg és lett a végső eredménye önmaga szomorú gondolatainak.

Minek emlékezni mindig újra és újra? Miért is kellene egy új, reményekkel teli esélyt adni a múltban felejtett emlékek újjászületni akaró, megtisztulni vágyó arculatának? Van ennek valami értelme és valós igazsága? Miért kell mindennek ellenére nekem ez a tiszta és élni akaró pillanat? Kérdéseket intézett egyre gyakrabban önmaga felé. Lehetőségek jelentek és mutatkoztak meg, amiért érdemes élni és tenni őszinte, de annál fontosabb lépéseket! Elizabeth önmagával szemben az évek múlásával egyre könyörtelenebb lett!

Félt megélni a tiszta Szeretetet! Tartott attól, hogy újra éledve ez a magányos szív talán szeretni is tudna és boldoggá válhatna egy eljövendő napon valaki által! Titokban ebben reménykedett. Nem önmagától  félt, hanem a lelkében élő félelemtől: a csalódástól, amiből neki bőven kijárt! Létezésének időtlen tisztasága megkérdőjelezhetetlen! Mindig is a szépre törekedett, mert neveltetése ebben a tiszta közegben érte el a lelkét és így hatott felé. A szívének ajtaja régóta zárva van! Reményekkel és várakozással teli állapotában önmaga lelkének ajtajához a kulcsot kereste.

Ő, aki mindig is tisztán látta létének valós és őszinte jelenét. Megélni vágyott mindent, ami szép. Ami szebbé tenné a jövőjét. Építi és felemeli lelkét a csillagokig! Minden rossz elmúlik egyszer! Lobbant fel lelkében a remény! Egyre többször az önismétlésekkel és furcsa vádaskodásokkal párosult érzelem furcsa, életidegen állapotában találta magát! Ennek a romboló érzésnek az árnyékában élt. Keserű íze visszataszítóvá változtatta mindennapjait! Minden tettében a jót cselekedte meg egész élete során, de ennek ellenére mégis egyedül maradt!

Az egyedüllétben esélyt kapott arra Elizabeth, hogy átlásson és végül megértsen dolgokat. Végső összefüggéseket, amik életében életre lettek hívva és végül megmutatkoztak! Nincsenek véletlenek! Minden, ami jó volt az életében, hirtelen az árnyak birodalmába találta magát! Eltévedve és összeroppanva a meggyötört pillantok félhomályába zuhantak és tűntek el nyomtalanul eddigi életének fontosnak ítélt pillanatai! Szinte minden egy másodperc alatt! Kapaszkodott megfáradt módon, görcsösen és remegő kézzel álmainak összetört, porrá lett emlékeibe, de az élet közben mégis csak mást akart! A sors kegyetlenül elvett Tőle mindent, ami valaha is számított neki!

Az ablakban állva szokott emlékezni! Ott abban a megfáradt, de mégis meghitt pillanatban minden egyszerűvé lett számára! Önvalóra ébredt magányos álmából! Megszabadult a nyomasztó múlt régóta cipelt zsákjaitól. Hirtelen bevillant lelkében ekkor egy reménysugár, ami jelezte felé: élni jobb, mint teljesen némán, magányba zuhanva, összetörve lenni! Elizabeth! Kérlek Téged, hogy ébreszd fel magad és tárd ki magányos szívednek kapuját! Hívd újra életre önmagad legszebb érzéseit, amiket egykoron magadból kitépve a megfáradt múltadnak mélyére taszítottál! Ébredj fel és álmodj szebbnél szebb képeket, amik önmagad lelkének színes és csodálatos vallomásai! Mutasd meg újra egykor volt önmagad a Téged átölelni vágyó világ felé!