Tükörvilág

A tükör a léleknek egy visszaigazolás. Válasz önmaga jelenére. Élek és létezem valójában? Talán csak álom az egész? Merész és megrendítő kérdések ezek! Valóban: melyik látott kép az igazi? Önmagunk lényével és igaz lelkével melyikben hiszünk? Kérdésekre kérdésekkel válaszolunk. Keresssük az utat, mely választ ad nekünk, de mégsem találjuk. Talán félünk tőle, mert szavai és válaszai az igaznak igaz válaszát adják. Minden, amit érzünk és látunk egy megrendezett világ kellékei. Készen áll az életnek színpadán egy újabb próbának lehetősége, mielött jó színészek szerepük játékába kezdenek, akik mi magunk vagyunk!

Mindenki játszik. Mindenki álmodik. Valós vagy éppen valótlan mindaz, amit érintünk és megtapasztalunk? Tényleg: fontosak ma már ezek a kérdések? Nem lehetséges, hogy a jelen létidő meghaladott és elmúlóvá lett egy önmagát életnek nevezett színdarabban, melyben mi is kellékek vagyunk? Tükörképünk egy jelen képet mutat felénk. Egy képet, amely egy embert mutat meg éppen az adott pillanatban.

Egy villanásnyi élet a tükörbe rejtve. Önmagunk jelenvalósága egy ékezetté lett ebben a pillanatban. A tükör egy arckép, ami rólunk szól. Bennünk fogant pillanatokat, érzéseket és gondolatokat vetít vissza felénk. Álljuk ezen képek hirtelenségét? Szembesülni tudni kell! Sok mindent elzárva őrzünk lelkünk legmélyén. Néhol olyan mélységbe rejtve azokat, hogy egy idő után magunk sem lelünk rá. Semmi sem tűnik el nyomtalan. Az élet sem, melyben játszhatjuk akár a síró bohóc szerepét is. Azt sem szégyen vagy megalázó. Minden szerepben önmagunkat adjuk és éljük meg. Életünknek ez a célja: merni őszintén lenni és szeretni mindenek felett, bármi legyen is!