Megértés

A megértés nem azonos az elfogadással! Elfogadni el lehet úgy is valakit vagy éppen valamit, hogy nem értek vele egyet, de megértem az Ő jelen álláspontját és érveit. Vincent van Gogh jutott éppen eszembe. Tehetsége megkérdőjelezhetetlen volt, de abban az időben és korban, melyben élt az igaz szó nehezebb utat járt be, mint napjainkban. Megrögzült szokások és ál-hitek tornyosultak akkor a súlyos hétköznapok felett. Nem volt egyszerű ezen ösvényt ismerni és járni, főleg abban az esetben, amikor a tehetség végérvényesen utat törve magának, megmutatkozott az akkori társadalom elött.

Ez a kivételes ember önmaga útját járta. Sosem akart mást! Mély el nem fogadás volt az a környezet, amelyben élt és létezett. Igen, itt kell megjegyezzem, hogy a zsenik és az igazán tehetséges emberek életben megtett és megjárt útja nem egyszerű és nem is hétköznapi. Vajon miért? Talán azért, mert ők már igazi egyéniségek! Nem álltak be abba a sorba, amelyet elvárt a társadalom. Önmagukat felvállalva megmutatkoztak mindenki elött. Kiléptek az árnyékból a fénybe. Az elszürkült hétköznapok már nem viselnek és nem képviselnek nemes célokat.

Megfakultak, kopottas ruhában, apró darabokra tépett emlékekkel a szívükben próbálnak emlékezni. Ebben a megtapasztalt hétköznapiságban kellett Vincent van Goghnak emberré lenni és nem meghasonulni mindazzal, ami Ő maga volt minden körülmények ellenére. Az életcélunkat felismerni egy hatalmas dolog! Megvalósítani kihívás és mondhatni, hogy merész tett és cselekedet! Ez a férfiú megtette mindezt, de tudta: sorsa és élete nem lesz egyszerű sem hétköznapi! Ez az út: az egyéniségek útja! Ő csak önmaga szeretett volna lenni. Önmagát ki-és megismerni.

Megtudni azt, hogy kicsoda Ő valójában? Számára a festés mint művészet egy kifejező eszköz volt. Önmagát festette bele a hétköznapi szürke valóságába. Bátyja együtt érzett vele. Támogatta, segítette, de nem hatott rá úgy és olyan módon, ami meggátolta volna az Ő fejlődését. Életének folyama egy önvalóra ébredés! A festésben kiteljesedni egy út, egy ösvény. Életének utolsó évében festette a legszebb képeit. Ez lenne a lélek kiteljesedése? Önmagához való visszatalálása? Igen, a lélek szebbé tétele és egyedi ragyogása mindig megmutat egy egyedi színt abból az ember-lélekből, aki megtette mindazt, amit elvárt, de sosem követelt tőle a felette álló, de mélyen benne élő időtlen Világegyetem.